Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
39,6, 40,9, 41,1, 43,2, 45,0, 47,7, 48,4, 57,5, 115,1 ár. A 14 nagyságból 9 a sajátos, tehát 69%. A sajátos nagyságoknak a sokasága is bizonyítja a szélső' értékeknél említett helyi nagyságváltozatok létét, amelyeket az egységesítő' törekvés sok esetben számunkra már ismeretlenné tett. A nagyság gyakoriságoknál egyértelműen megállapítható az ún. magyar hold (ld. 4.2.24.5.) és az ún. katasztrális hold (ld. 4.2.24.2.) nagyságának az elterjedése és elterjedtsége az 1200, illetve az 1600 nöles váltószámokkal, így a hold—négyszögöl földmértékrendszer (ld. 2.2.6.1.2.1.) két változatának a kialakulása. De figyelembe kell venni azt is, hogy a már sajátos nagyságok esetében is gyakorta a tényleges mérés, földmérők munkájának eredménye e nagyság, de ezek egyedi előfordulások, míg az első és a második kataszteri felmérés országosan végrehajtott konkrét mérés eredményét rögzíti. A hold tényleg akkora, s ez kerül a telekkönyvbe (ld. 2.3.4.3.2.). 1850 után tehát egy településen belül már nincs a holdnak olyan változó nagysága, mint a korábbi időkben. Mivel pedig a hold négyszögöles nagyságmegállapítása 1770 után terjed el, a korábbi időszakra csak kivételesen vannak adataink, illetve: a holdnak más mértékhez való viszonya alapján próbáltam a nagyságát nölre becsülni. E törekvésemet azonban, sajnos, csak kevés esetben valósíthattam meg, de a mondottakból következik, hogy a sajátos nagyságoknál feltételezhetjük azoknak a dokumentált időpont előtti létét, a gyakoriságoknál már csak akkor, ha az sajátos nagyság volt. A tájankénti szemle alapján megállapíthatjuk még azt is, hogy a hold nagysága a legegységesebb volt a Duna—Tisza vidékén, majd a Felvidéken, aztán ErdélyPartiumban, utána Dél-Magyarországon, majd a horvát-szlavón területen, s a legkevésbé az a Dunántúlon. A gyakori nagyságok esetében pedig a Duna—Tisza vidék és Erdély-Partium egyformán az első, nem sokkal marad el a Felvidék, azután következik egyformán Dél-Magyarország és a horvát-szlavón terület, és jóval kisebb értékkel utolsó a Dunántúl. Természetesen csak viszonylagosan, és ismételten figyelmeztetnem kell az adattartomány korlátozott, s nem egyformán korlátozott voltára. Ugyanezzel a megjegyzéssel kell indítani a hold nagyságának művelési ögankénti áttekintés-próbálkozását. Természetesen nincs lehetőség a részletes szemlére, meg kell elégedni azzal, hogy a korábbi felsorolásra hivatkozva a nöl nagyságokat hely és idő adat nélkül ugyan, de a nagytájak szerinti csoportosításban ismerhessük meg. A források általános (á.), belső telek (t.), veteményeskert (vk.), gyümölcsöskert (gyk.), szántó (szá.), rét (r.), legelő (1.), szőlő (sző.), erdő (e.) és egyéb bontásra adnak lehetőséget. A jelzett rövidítésekkel közlöm az adatokat, az egyebet megnevezve, a gyakoriságot az előzőkhöz hasonlóan jelzem (per után), a becsült adat tényét közlöm (b.) — de az összesítőben nem értékelem —, a nöl mértéknevet nem ismétlem állandóan, a közölt számadat azt jelenti mint egy hold nagyságát. Arra kell még figyelmeztetnem, hogy ugyanazon nöl nagyság több művelési ágnál is dívott, úgy az ágak szerinti bontásban több az adatok száma, mint a korábbi tájrészletezésnél közölt, s most a nagytáj neve után megismételt esetek száma. Felvidék (111 eset): á. 1000, 1100/4, 1200/14, 1230, 1300/4, 1600/5 és b. 1090/2, 1600 — t. 1600 — vk. 1100 — gyk. 1100/2— szá. 600, 800, 1080,1100/10,1200/22, 20 Bogdán 305
