Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.24.1.20. Hold — négyszögöl. Ez a viszony adja meg a hold konkrét nagyságát. Lényegét tekintve azonban nem is viszonyról, hanem inkább földmértékrendszerről van szó, de nem egészen egyértelműen. A hold ugyanis eredete és funkciója szerint — mint említettem (ld. 4.2.24.1.) — a szántónak az előkészítő munkaigényből származó földmértéke. A négyszögöl — neve is utal rá — már területmérték: egy síkidom területe (ld. 4.2.55.). Tehát nem egyneműek kapcsolódnak. Mint említettem (ld. 2.3.4.2.3.), a geometriai gondolkodás a köznapi gyakorlatban viszonylag későn, a 18. század első felében kezd érvényesülni, elsősorban az arra hivatottak, a földmérők tevékenységének eredményeként. A 17. század második felében — mi is tapasztalhattuk (ld. 4.2.24.1.19., 4.2.24.1.21., 4.2.53., 4.2.56.) — már észrevehető a területszámítás felé haladó gyakorlat, a terület — így a hold — nagyságának a szélesség és a hosszúság nagyságával való meghatározása. De néhány emberöltő kellett még ahhoz, hogy az új mérték, a négyszögöl csatlakozzon az egyik legősibb mértékhez, a holdhoz, mint annak nagyságmeghatározója, s vele így mértékrendszert alkosson. A hold nagyságát meghatározó szám tulajdonképpen váltószám, amely azonban különböző tényezők hatására rendkívül változó, ennek megfelelően mindegyik önálló rendszer. Ezért mondtam azt, hogy nem egészen egyértelmű a két mérték rendszer mivolta. Ez a viszony vagy rendszer a 18. század közepétől fokozódó gyorsasággal elterjedt, elsősorban a geometrák működése során. Országos terjedését elindította az úrbérrendezés, négyszögölben állapítván meg a hold nagyságát, s ezzel hivatalosította e viszonyt. Tovább lendítette a II. József-féle kataszteri felmérés (1786), hivatalos hold—négyszögöl rögzített viszonyra, így rendszerre számíttatva át a helyi mértékeket, de visszavonatván, csak a földadóideiglen (1849), s a vele párhuzamosan meginduló, de évtizedekig tartó második kataszteri felmérés adta meg a végleges lökést a félreálláshoz, nemcsak a régi mértékeknek, hanem az addig kialakult hold—négyszögöl viszonyoknak is, az új hivatalos (kataszteri) váltószám, s így rendszer bevezetésével és elterjesztésével. A mondottak alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy e viszonyra csak a 18. század első harmadától vannak adataink, sokasodásuk pedig a 19. században tapasztalható. A seregszemlét azonban kiegészítettem a holdnak más mértékekhez való viszonyából esetenként becsülhetett nagyság adataival, mert a cél természetesen a holdnagyság megállapítása, így korábbi, 17. századi adatokkal is találkozunk majd. A szemlét tájrendben tartom, az időbeli terjedést részint ismerjük, részint így is megállapítható. Mivel azonban a hold funkcióján túl, tehát általánosan használt mérték, a művelési ágra vonatkozó adatokat is közlöm a következő rövidítésekkel: dk.•=dohánykert, e.=erdŐ, gyk.=gyümölcsöskert, k.=kert, kk.= káposztáskert, kt.—külterület, 1.=legelő, r.=rét, szá.= szántó, sző.=szőlő, t.=belső telek, vk.=veteményeskert. Ahol ez az utalás hiányzik, ott az adat a művelési ágtól függetlenül értendő, tehát általános hold, de e tényt külön nem jelzem. A becslés esetét mindig közlöm (b.), s forrásként a vonatkozó fejezetrészre utalok. Egyéb rövidítéseim: m.= megye, sz.=század, v.=város. A szemlében a művelési ág rövidítésén kívül csak a hely, év, váltószám (egy hold annyi négyszögöl) adatokat közlöm.
