Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
több adat. 1661-ben Sopron-(Német-) keresztúron ez a mérték, mint említettem; Lánzsér 1674. évi urbáriuma szerint 1 font=l kapás; 377 Kismarton 1675. évi urbáriuma szerint a szőlő „...fontra vagy annyi kapásra való"; 378 Sopronrákos 1690. évi összeírásában a szőlők nagyságát „ad ... fossores (alias libra aut jugera vocitata)" összegzik, 379 vagyis 1 font=l kapás = 1 hold, s e település 1733. évi összeírása szerint szintén ez a viszony. 380 Az 1786. évi II. József-féle kataszteri felmérés alkalmával a következő volt a helyzet: Ágfalu 110, Bánfalva 70, Kelénpatak 110, Lépesfalu 80, Meggyes 130 és 60, Sopron pedig 60 nöl, mindegyiknél ±20 nöl szélső értékkel. 381 Ruszton az 1828. évi összeírás szerint 1 font=l kapásul pozsonyi mérő=75 nöl. 382 A többi adat Sopron városra vonatkozik: ez a szőlő mértéke 1662-ben, 383 1686-ban a földkönyvben, 384 1702 és 1739 között, 385 1749-ben, 386 1754-ben. 387 Thirring 1783. évi adattal 80 nőinek mondja. 388 Tegyük ide az 1786. évi, idézett adatot: 60 nöl, de ±20 nöl határértékkel. Schwartner szerint 1798-ban szintén 60 nöl, valamint 1 soproni akó; 389 Demiánnál 1805-ben hasonlóan. 390 Az 1828. évi összeírás szerint 1 font=0,06 hold = 0,11 pozsonyi mérő = 64 nöl. 391 Schams viszont 1835-ben 80 nőinek írja, 392 Fényes 1842-ben szintén, 393 az 1843 évi. Vademecumban 90 nöl. 394 Thirring 1847. évi adattal 64 nőinek mondja, 395 szemben a korábbi 80 nöllel. Stephensnél 1855-ben ismét 80 nöl, 396 Entzéknél 1868-ban megint 64 nöl, 397 végül Erekynél 1881-ben újra 80 nöl. 398 Az adatok tehát nem egyeznek, de két nagyságrenden csoportosulnak. A Vademécum 90 nöles adata valószínűleg elírás, eltekinthetünk tőle. A többiek pedig az 1786. évi összeírás határértékében 40—80 nöllel illeszkednek, az átlag pedig 60 nöl. Mivel az 1828. évi összeírás 64 nölet ad, a várostörténész Thirring is erre javított, a szakíró Entz is ennyit állapít meg, ezt az értéket fogadom el azzal, hogy ez a nagyság lehetett a gyakori. Tehát a soproni szőlőknél 1 font= 1 soproni akó=0,06 hold = 0,11 pozsonyi mérő=65 nöl. A megyét tekintve pedig 1 font=40—150 szélső, 60—130 középértékkel 60, illetve 110 nöl, vagyis 2,2, illetve 4,0 ár, két esetben ismétlődve, amit talán gyakoriságnak tekinthetünk. Ha pedig a kistáj, a Fertő tó környékének adatait akarjuk összesíteni, tehát a font nagyságát általában meghatározni, mindegyik viszonyított mértéket külön kell kezelnünk, közéjük egyenlőségjelet nem tehetünk. Tehát 1 font=\ soproni akó; 0,6—1,0 hold; 1,0=2,5, gyakrabban 1,0 kapás; 0,11—1,0 pozsonyi mérő; 1 napszám; 40—150 szélső, 60—130 középértékkel átlag 86 nöl, vagyis 1,4— 5,4 szélső, 2,2—4,7 középértékkel átlag 3,1 ár, gyakrabban 60, illetve 110 nöl, vagyis 2,2, illetve 4,0 ár, de: a soproni font 64 nöl, vagyis 2,3 ár; a ruszíi 76 nöl, vagyis 2,7 ár; a kőszegi pedig 80 nöl, vagyis 2,8 ár. 4.2.22. FORINT Pénznem egysége, de kivételesen földmérték egysége is lett. Csak a Jászkunságban, s a redempció alkalmával (1745-től) fordul elő mint a kistájra jellemző sokféle sajátos földmérték egyike (ld. 4.4.), nevében jellemzően megőrizte a földszerzés módját is. Az 1 forintos föld akkora terület, amekkorában 1 forint megváltási
