Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

ödölő az előző korszakban egyes helyeken 1 hold nagyságú volt.

311 E korszakból csak egy adatom van: Hídvég (Háromszék) 1782. évi összeírásában szerepel: „A Drisen ut tetőn egy hold Döllö föld."

312 Ha az adat nem is általánosítható, az kétségtelen, hogy az ödölő széltében és hosszában meghatározott, hosszú ideig nem változó, akkor és ott pontosan ismert területnagyság volt, ezért elégedtek meg azzal hogy fekvése, szomszédsága megnevezésén kívül csak annyit rögzítsenek írásba, hogy egy dűlőföld egy ödölő. Az ödölőt vagy dűlőföldet tehát földmértéknek kell tartanunk, amelynek konkrét nagysága nem általánosítható, a helyi adottságoktól függött, de meghatározott és köztudott volt. Alapjelentésében a dűlő mint ekeforduló hasonlóan megszabott, tartósan élő, változatlan, akkor és ott ismert hosszúságot jelentett, mint a szélességméréssel meghatározott szántók nagyságának, a közismerete miatt fölöslegesnek ítélt, s ezért számunkra ismeretlennek maradt vektora. Implicite tehát az alapjelentés, a dűlő-ekeforduló is földmérték lehet, s hogy a dűlő országos gyakorlattal dívott, dokumentálni nem kell, mivoltából következik. 4.2.15s EKEALJA Az előző korszakban frekventált országos földmérték bizonyos művelési ágaknál: a szántónál, rétnél és az erdőnél

313

. E korszak elején még él tovább, a királyi ekealját, a Hármaskönyvre hivatkozva még alkalmazzák,

314 azután fokozatosan kiszorul a gyakorlatból. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy — mint a királyi holdnál tárgyalom (ld. 4.2.24.3.) — a királyi földmértékrendszer (ld. 2.2.6.1.2.1.1.) mint hivatalos rendszer szorul vissza a bécsi (osztrák) rendszerrel (ld. 2.2.6.1.2.2.) szemben, amelyből az ekealja hiányzott, abban a legnagyobb egység a hold volt. Bár egyes esetekben a 18. század elején hivatalosan is alkalmaztatják a királyi rendszert,

315 ez már inkább kivétel. A másik ok talán döntőbb, az, hogy az ekealja túlságosan nagy egység volt (120 ha is), a gyakorlat számára a kisebb egység, a hold sokkal jobban megfelelt. Végezetül: a Hármaskönyv kodifikálta becsű — aminek egyik eszköze a királyi mértékrendszer, így az ekealja — a bekövetkező pénzügyigazgatási változás következtében szintén kiszorult a hivatalos gyakorlatból. A kamara újabb, elsősorban osztrák módszereket alkalmaztat a becsüknél. Az ekealja Erdélyben élt legtovább, még a 17. század végén is alkalmazták.

316 A 18. század derekán, az úrbérrendezés kapcsán azután a királyi földmértékrendszer, így az ekealja is érdekelni kezd egyes tudósokat, bécsi rendszerre számolgatják a nagyságát, tehát elméleti mérték lett. E számítások alapja természetesen a királyi mértékrendszer alapja: a királyi öl (ld. 3.2.17.7.) volt.

317 Ennek nagyságát a Mátyás-féle 1488. évi törvény kiadás, majd a Hármaskönyv vonatkozó részénél a margóra nyomtatott, a királyi arasz nagyságát jelző vonal (etalon) sokszorozása adta meg. A tárgyalt korszakban azonban a kutatók csak a Hármaskönyv adatát ismerték, viszont ennek különböző kiadásaiban a vonal különböző nagyságú volt (ld. 3.2.1.3.), attól függött tehát a számítás eredménye, ki milyen kiadást használt. A sokszoros számítások (16 arasz= 1 öl, 12x72 öl = 1 hold, 150 hold=1 eke-