Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
az egyik szőlőnél 225,0, a másiknál 136,8 négyszöglépés volt, vagyis 39,03, illetve 23,74 nöl. Ugyanott az 1758-ban összeírt szőlők átlaga 138,8 négyszöglépés, vagyis 2,41 nöl. Kőváron 1770-ben 1 akó az egyik szőlőnél 120,0, a másiknál 80,75 négyszöglépés volt, vagyis 20,82, illetve 14,01 nöl. Summázva tehát 1 akó nagysága 6,6—225,0 szélső értékkel átlag 67,37 négyszöglépés volt (nölt ld. 4.2.1.1.6.), mindegyik adat Erdélyben fordult elő. 4.2.1.1.6. Akó—négyszögöl. A konkrét nagyságra (ld. 4.2.55.) vonatkozó viszony adata részint közvetlen forrásból származik, részint más viszonynál becsültem, ez esetben oda utalok. Az adatokat tájrendben mutatom be. A nagyság minden esetben 1 akóra vonatkozik (az annyi nöl), ezért, amikor lehet, a mértékneveket nem írom. Felvidék. Pozsony megye: Szentgyörgy, 1774: becsülve 53,0 (ld. 4.2.1.3.). Pozsony, 1828: 46,0, 44 1868: 48,0. 45 Summázva: 1 akó = 46,0—48,0 nöl, vagyis 1,6—1,7 ár, becsülve 53 nöl, vagyis 1,9 ár. Dunántúl. Sopron megye: Sopron, 1793: 1 soproni akó = 60 nöl. 46 Ruszt, 1828: 1 soproni akó = 21,0nöl. 47 Vas megye: Rohonc, 1720: becsülve 80,0 (ld. 4.2.1.3). Zala megye: Badacsony, 1705: becsülve 50,0 (ld. 4.2.1.3.). Összegezve: 1 akó = 21,0, illetve 60,0 nöl, vagyis 0,7, illetve 2,2 ár, becsülve pedig 50 és 80 nöl, vagyis 1,8 és 2,9 ár. Erdély. Kővár vidéke: Kővár, 1770: egyik szőlőnél 14,0, a másiknál 21,0 (ld. 4.2.1.1.4. ). A. Fehér megye: Balázsfalva, 1726: egyik szőlőnél 1,2, a másiknál 11,0 (ld. 4.2.1.1.5.). Kútfalva, 1721:2 királyi nöl, 48 vagyis 5,4 bécsi nöl (ld. 4.2.55.5.). Küküllő megye: Küküllővár, 1726: egyik szőlőnél 24,0, a másiknál 39,0 (ld. 4.2.1.1.5. ); 1758: átlag2,4(ld. 4.2.1.1.5.). Ebesfalva, 1714: 1 erdélyi akót 8,2 nölre becsültem (ld. 4.2.1.2.1.). Radnót, 1758: 13,0 királyi nöl, 49 vagyis 35,0 bécsi nöl (ld. 4.2.55.5.). Ballmann szerint 1801-ben Erdélyben általában 1 erdélyi akó = 6 nöl. 50 Summázva: 1 akó = 1,7—39,0 szélső értékkel mindegyik esetben más, a számtani átlag 16,0 nöl, vagyis 0,06—1,4, átlag 0,5 ár. Horvát-szlavón terület. Szerem megye, 1793; 91,0, 51 1828: 100,0. 52 Összesítve: 1 akó = 91,0—700,0 nöl, vagyis 3,3—3,6 ár. Az adatokat összegezve az adattartomány szegényessége ellenére — a nagytájak közül hiányzik a Duna—Tisza-vidék és Dél-Magyarország borvidéke — néhány megállapítást tehetünk, a becsült adatokat nem véve figyelembe. Erdélyben van a legalacsonyabb érték, a horvát-szlavón területen a legmagasabb. A hely alakító szerepe kétségtelenül megmutatkozik, még a településen belül is változik; gyakoriság nincs, minden esetben változik a nagyság, a földrajzi adottságok különbségén kívül a termesztés- és műveléstechnika különbségének következményeként. Összefoglaló tételként is csak a szélső értékeket írhatjuk: 1 akó = 1,7—100,0nöl, vagyis 0,06—3,6 ár között 16 nagyságban, becsülve pedig 8—80 nöl, vagyis 0,2—2,9 ár között 4 nagyságban változott, a számtani átlag az előbbinél 32 nöl, vagyis 1,2 ár volt.
