Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

2.2.3. Mértékalakulás. E korszak hossz- és föld- (terület-) mértékei egységeinek egy része az előző korszakból él tovább, más része e korszakban megjelenő egység. Célszerű ennek megfelelően szétválasztva tárgyalni ezeket, ezen belül természetesen hossz- és földmérték szerint is elkülönítve. 2.2.3.1. Előzménynek nevezem az öröklött, továbbélő egységeket. Kezdjük a hosszmértékékkel. 14 egység (37 alegységgel) él tovább (ld. 3.4.1.), ezek: arasz (bánya, királyi, pozsonyi, elő-, ld. 3.2.1.), bála (ld. 3.2.2.), hüvelyk (bánya, bécsi, királyi, pozsonyi, ld. 3.2.6.), kötél (ld. 3.2.8.), láb (bánya, bécsi, királyi, pozsonyi, ld. 3.2.9.), lépés (királyi, kettős, ld. 3.2.11.), mérföld (itáliai, magyar, német, ld. 3.2.14.), öl (bánya, bécsi, királyi, pozsonyi, ld. 3.2.17.), rőf (bécsi, brassói, budai, eperjesi, kassai, királyi, kolozsvári, pozsonyi, selmeci, ld. 3.2.21.), rúd (ld. 3.2.22.), stádium (ld. 3.2.23.), tenyér (királyi, pozsonyi, hüvelykes, ld. 3.2.25.), ujj (ld. 3.2.26.), vég (ld. 3.2.27.). Földmértékek: 24 egység (5 alegységgel) él tovább (ld. 4.4.1.2.), ezek: barázda (ld. 4.2.4.), cira (ld. 4.2.7.), dűlő/ödölő (ld. 4.2.14.), ekealja (királyi, ld. 4.2.15.), falka (ld. 4.2.17.), fertály (ld. 4.2.19.), hold (királyi, ld. 4.2.24.), icce (ld. 4.2.26.), kapaalja (ld. 4.2.29.), kaszaalja (ld. 4.2.32.), köböl (ld. 4.2.38.), kötél (bánya-, ld. 4.2.39.), mérő (ld. 4.2.49.), napszám (ld. 4.2.50.), négyszögöl (királyi, ld. 4.2.55.), nyíl (ld. 4.2.58.), oktál(ld. 4.2.60.), pint (ld. 4.2.64.), rúd (ld. 4.2.70.), szántó (ld. 4.2.73.), szekér (ld. 4.2.76.), szőlő (ld. 4.2.78.), telek (bánya-, ld. 4.2.80.), vödör (ld. 4.2.88.). Együttesen tehát 38 egység (42 alegységgel) az örökség, s meglátjuk, hogy jól sáfárkodtak vele. 2.2.3.2. Űjnak kell neveznem, azokat az egységeket, amelyekre az előző korszakból nincs adat. Ez azonban nem jelenti minden esetben azt, hogy ténylegesen e korszakban alakították ki őket, néhánynál nagyon valószínű az előző korszakbeli származás. A mérték első ismert előfordulása ugyanis, mint azt már kifejtettem (ld. 1.3.), teljesen esetleges, mégis valamelyest tájékoztat a keletkezés időszakáról, ezért a mértékeknél közlöm majd e dátumokat, megismételve a figyelmeztetést, hogy a mérték keletkezési ideje ennél nyilvánvalóan korábbi. És figyelmeztetnem kell arra is, amit szintén említettem a bevezetőben: nem bizonyos, hogy valamennyi mértéket sikerült feltárnom, könnyen rejtve maradhatott az iratok tengerében, lehet közöttük új is, szaporodhat tehát ezek száma. A hosszmértékekből új 16 egység, illetve 55 alegység; a földmértékékből 64 egység, illetve 103 alegység; összesen tehát 80 egység, illetve 158 alegység a gyarapodás e korszakban. Ezek egy része hazai születésű, más része külföldről honosodott, nézzük eszerint Őket. 2.2.3.2.1. Hazai eredetű a hosszmértékék közül 6 egység (ld. 3.4.1.), mégpedig: fertály (1818, ld. 3.2.3.), fúrás (1812, ld. 3.2.4.), hajtvány(17. sz.,ld. 3.2.5.) kerékfordulás (1749, ld. 3.2.7.), percentés (1812, ld. 3.2.18.), út (18. sz., ld. 3.2.28.) és 25 alegység: hüvelyk (ld. 3.2.6.): erdélyi (1801); láb (ld. 3.2.9.): budai (1780), erdélyi (1801), nagyszombati (17. sz. v.), szűrszabó (1812); lépés (ld. 3.2.11.): kettős, nagy-