Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

az, amely mindenütt nehezen illeszkedik a rendszerbe, még törtszámosan is, mint erre az osztrák rendszernél utaltam, s vélhető okát adtam. Summázva a mértékrendszerről mondottakat, megállapíthatjuk, hogy 4 általános és 18 sajátos, összesen 22 hosszmértékrendszert ismerünk, s az esetleges helyeiket még nem is vettük figyelembe. 3.4.4. Összegezés. A korszak hosszmértékkészlete tehát bőséges. 0,0001 és 15 171,0 m szélső érték mellett 90 metrikus nagyságban 116 mérték állott rendelkezésre. Mindennek megmérhették a hosszát, mert ha szükség volt rá, az ember természetes vagy mesterséges módon fejlesztette vagy kiegészítette hosszmértékkészletét. Nyilvánvaló, hogy ez a készlet az idő tengelyén felénk haladva növekszik. A megjelenés kronológiája bizonyítja, egyúttal ütemezi is a fejlődés jelentős meglendülését a 18. század közepére. A 19. század második felére viszont a bőség már zavart okoz, és olyan mértékű, hogy megérett az idő: a sok mérték és rendszer helyett egyet kell alkotni: a metrikusát.