Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

ság — a röppálya — természetesen arról függ, ki, miért, milyen követ hajít és hogyan. Általában úgy becsülhetjük, hogy a kőhajitás által meghatározott távolság kb. 50 m lehetett.

1093 3.3.6. NYÍLLÖVÉS Ez is ősi távolságjelölés, egyúttal földosztási mód is; jelöl mennyiséget, amellett maga a nyíl sorsolási eszköz is. Bővebben a földmérésnél foglalkozom vele (ld. 4.2.58.), most csak távolságjelölő szerepét ismertetem. Az előző korszakban is alkalmazták,

1094 e korszakban már ritka kivétel, érthető: a;nyilat kiszorítja a lőfegyver. Alig van adatom rá: 1653-ban Kőhalom (Sopron) határjárásánál az általános jelölés (ld. 3.3.1.) és a puskalövés (ld. 3.3.8.) mellett;

1095 1654-ben Körösd (Kolos) határjárásánál az ágyúlövés (ld. 3.3.2.), a kőhajitás (ld. 3.3.5.), a puskalövés (ld. 3.3.8.) mellett alkalmazták;

1096 a 17. század második felében már nem találkoztam vele. Most is kevert a jelölés, távolság szerint. A nyíllövés becslésénél viszont arra kell gondolnunk, hogy a céllövési távolság csak a hatótávolság, ezzel nem jelölhettek, csak a teljes röppályával, ez pedig kb. 30%-kal nagyobb. Általános becslésként azt mondhatjuk, hogy az egy nyíllövés által meghatározott távolság kb. 130 m lehetett.

1097 3.3.7. PISZTOLYLÖVÉS Az slőző korszakban nem használták, e korszakból is csak egy adatom van rá: Kerta (Veszprém) 1699. évi határjárásánál a hold távolságjelölés (ld. 3.3.4.) mellett így is becsülték a távolságot: „circiter egy pisztoly lövésnyire".

1098 A kivételes előfordulás, illetve alkalmazás oka nyilvánvalóan az, hogy a pisztoly nem volt annyira elterjedt lőfegyver, hogy a lőtávolsága ilyen jelöléshez eléggé közismert lett volna. Ez természetesen szintén a pisztoly típusától függött. Általában úgy becsülhetjük, hogy az egy pisztolylövés által meghatározott távolság kb. 300 m lehetett.

1099 3.3.8. PUSKALÖVÉS Az előző korszak végén tűnik fel kivételesen,

1100 de e korszakban is ritka a használata. Lupnik (Szepes) 1615. évi határjárásánál a dárda-(ld. 3.3.3.) és a kőhajítás (ld. 3.3.5.) mellett;

1101 Kőhalom (Sopron) 1653. évi határjárásánál az általánosjelölés (ld. 3.3.1.) és a nyíllövés (ld. 3.3.6.) mellett;

1102 1654-ben Körösd (Kolos) határjárásánál az ágyúlövés (ld. 3.3.2.), a kőhajitás (ld. 3.3.5.) és a nyíllövés (ld. 3.3.6.) mellett;

1103 Detken (Udvarhely) pedig 1678-ban a kőhajitás (ld. 3.3.5.) mellett alkalmazták;

1104 a 17. század végétől már nem találkoztam vele. Ennél is kevert tehát az alkalmazás, a távolság függvényében. A lőtávolság persze a puska típusától függött, de ezt a források — ellentétben az ágyúval — még kivételesen sem közlik. Becslésként azt mondhatjuk, hogy az egy puskalövés által meghatározott távolság kb. 600 m lehetett.

1105 15 Bogdán