Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
2.1. BEVEZETÉS Mérték, mérés, mérésügy: ez a fejezet tárgya, de csakis a témám szempontjából, tehát korlátozottan. Rövid áttekintés ez a külön kötetbe kívánkozó témakörró'l, annak érdekében, hogy a korpuszban szükségszerűen szétszabdalt kép összeálljon, hogy hozzátehessem a hossz- és földmértékek szempontjából szükséges egyéb tudnivalót, amit az egyes mértékek részletes tárgyalásánál nem mondhattam el. S e kiegészítést néhány általános megjegyzéssel kell indítanom. A mérés a fizikai jelenség számokkal kifejezett leírása — megismerése érdekében — összehasonlítás útján: valamely alapul vett azonos nemű mennyiségnek: a mértékegységnek Összehasonlítása a kérdéses fizikai jelenség mennyiségi mérőszámának, vagyis nagyságának meghatározása érdekében. A kötetben tárgyalt mértékegységek szintén e célt szolgálják, különböznek azonban a maiaktól abban, hogy másként jöttek létre, más a viszonyuk a mérendővel, és más az egymás közötti összefüggésük. E mértékek jó többsége természeti mérték, nem elvonatkoztatott, számítások útján kapott egység, hanem konkrét jelenség, még ha fogalminak látszik is. így a mérés sem mesterséges, hanem természetes folyamat, s jellemző, hogy a korszakban is folyamatosan használják a legősibb mérőeszközt: a szemmértéket. A mérés gyakorisága — amelyet az általános fejlődés egyre jobban fokoz — kialakítja a mérés megfelelő eszközeit, a mérés módszereit, megteremti a hozzáértést, ugyanakkor létrehozza és fejleszti a mérésügyet, a közösség vezetőire háruló azon feladatot, amely lényegében a mérték és a mérés igaz voltát, helyességét, egyformaságát kívánja biztosítani a maga hatáskörében. S ez utóbbi e korszakban sok, következőleg sok is a mérték, mérés, mérésügy. Az egység csak lassan, nehezen alakul, s csak a 19. század második felében jut el a nyugvópontra: a méterrendszer egységébe. Mindez természetesen nem sajátosan hazai, hanem nemzetközi, közelebbről európaközi jelenség: a társadalom természettudományos ismereteinek, gazdálkodásának, szervezkedésének velejárója és együtthatója. Minden társadalom — és ember — a neki megfelelő, mert hozzá hasonló mértékkel mér. E fejezet tehát összefoglaló áttekintést kíván adni a kötet témájáról. Ez természetesen csak a mértékek részletes feldolgozása alapján tehető meg. Ezért az ott vizsgálandó adatokat, a felesleges idézgetés kerülése érdekében részletesen nem ismétlem, ezeknél a vonatkozó, a részletes vizsgálatot tartalmazó és a forrásokat idéző fejezetrészekre utalok. A még nem tárgyalt adatokat természetesen ismertetem, vizsgálom, forrásaikat idézem a mérték, mérés, mérésügy témakör következő áttekintésénél.
