Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
a levantei kereskedelem nyomán piknek neveztek, és Kairóban 58,187 cm, Damaszkuszban 63,03 cm, Aleppóban 67,9 cm volt; a zirá' pedig török területen újabban 65,0 cm. 873 Hozzá kellene tenni még Lassú, 874 Littrow, 875 Fényes, 876 Stephens és Schwegel, 877 Bleibtreu 878 és Noback 879 pikre vonatkozó adatait — zirá egyiknél sincs —, de csak az derülne ki, hogy mindegyiknél más a nagyság, illetve a metrikus érték, amellett saját koruk Törökországáról beszélnek és nem is céloznak a hódoltsági magyar területre, így a részletezéstől eltekintek. Az eddigiekből is megállapíthatjuk a lényeget: a magyar hódoltsági területen pik vagy zirá' néven használt rőf metrikus nagyságát nem lehet megállapítani. Éppen ezért rendkívül sajnálatos, hogy Haugwitzék már említett 1756. évi útijelentésének mellékletei nem maradtak meg, 870 Zimonynál ugyanis azt írták, hogy a „Türkische Elle" nagyságát mellékelik, mert ott az járja, de csak ott, mert Eszéken, Péterváradon, Temesvárott a bécsi rőf (viszont mind a négy helyen dívott az ,,occa"). 881 Ezt kiegészítem még azzal, hogy az oka más területeken és később is szívósan élt, használatát tilalmazták (ld. 2.4.2.2.1.), török rőfről viszont semmilyen központi intézkedés nincs, csak egy saját feltételezésemet említhetem. Budán 1696-ban tilalmazták a kis rőf használatát, s erről, sorolt indokaim alapján feltételeztem, hogy ez a török rőf lehet, de ezt a rác kereskedők használták (ld. 3.2.21.3.). Úgy gondolom, hogy a hódoltsági területen inkább a magyar rőf, a sing járta. Talán jellemző az, hogy amikor Rákóczi 1706-ban a hadsereg számára szükséges abaposztó vásárlásával bízza meg portai követét, Pápai Jánost, az 1707-ben Kiriczi Kovu és Hadsi Manul szaloniki kereskedőkkel kötött szerződésben „minden véget 16 magyar singgel" számolva állapodtak meg. 872 Mindebből következőleg a török rőf hódoltsági használatát legfeljebb csak feltételezhetem. 3.2.21.22. A turóci rőfre csak egy adatom van. Turóc megye 1639. évi statútuma — amelyet 1675-ben megerősítettek — többek között azt írja, hogy a megyében két rőffel élnek: az egyik a király, vagyis bécsi mérték, köznyelven „roeff", illetve „réf", a másik pedig az ennél valamivel kisebb (paulo minor) megyei rőf, amelynek vas etalonját Turócszentmártonban, Mosócon és másutt is a bíró őrzi. 883 Az előfordulás éve és az etalonizáltság alapján feltehető, hogy a turóci rőffel már az előző korszakban is éltek. Mivel pedig mindkét rőföt hivatalosnak ismerik el — külön hivatkozás nélkül —, valószínű az is, hogy a bécsi rőföt is régebbről használták. A turóci rőf nagyságáról csak annyit állapíthatunk meg, hogy 77,75 cm-nél (ld. 3.2.21.2.) valamivel kisebb volt, közelebbi becslésre semmi támpontunk nincs. 3.2.21.23. A varasdi rőfre egy adatom van. A dalmát, horvát, szlovén országgyűlés 1733-ban — intézkedvén a mértékekről— többek között kimondta, hogy a varasdi ulna legyen az ország mértéke, így a varasdi sink (mensura ... sive ... Sink dicta) használata tilos. 884 Az uralkodó rendeletére azonban 1734-től a pozsonyi mértékeket, így a rőföt kellett e területen használni, később a zágrábit, majd ismét a pozsonyit (ld. 2.4.5.1.).
