Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
számolva 62,20 cm. Pontosan egyező a két adat, tehát: 1 kolozsvári rőf =62,20 cm, vagyis azonos nagyságú a brassói (ld. 3.2.21.3.), a szebeni (ld. 3.2.21.20.), illetve a valamennyit összefoglaló erdélyi rőffel (ld. 3.2.21.7.) és a magyar rőffel, a singgel (ld. 3.2.21.15.), ami a közös gyök miatt természetes. 3.2.21.12. A körmendi (Vas) rőfre csak egyetlen adatom van. Falusy Györgynek Körmenden 1639-ben kelt levelében olvasható, hogy 1 vég posztóban „vagion it való réf benne 22, ez pedig nagi réf \ 797 Az „ez pedig nagy" kitétel világosan utal arra, hogy valóban rőf ez a mérték, nem pedig sing (ld. 3.2.21.15.), így ±70 cm nagyságrendű lehetett. 3.2.21.13. A krakkói rőf idegen mérték, de a Felvidéken, különösen a 17. században a lengyel kapcsolatok révén dívott. Hogy ne lehessen „defraudálni", hozat Sárospatakra Debreczeni Tamás Rákóczi György számára 1633-ban Krakkóból „pecetes singet". 798 Ő írja meg az első nagyságadatot is Lórántffy Zsuzsannához intézett 1643. évi levelében: az eperjesi sing nagyobb a krakkói singnél, 799 vagyis a krakkói kisebb annál. Tudjuk azt is, hogy Árvában is éltek vele 1670 körül. 800 Nagyságára az első konkrét adatot Littrowtól kapjuk, mely szerint a krakkói rőf, a lokinc az 1,952 bécsi láb, 801 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.9.2.) számolva 61,69 cm. Az 1855. évi törvénylap azonban más nagyságot ad, itt 1 krakkói rőf =0,76751 alsó-ausztriai, vagyis bécsi rőf, 802 ami annak értékével (ld. 3.2.21.2.) 59,67 cm, tehát lényegesen kisebb az előbbinél. A vitát eldönti Alberti, Littrowot igazolva 803 — Littrow adatának helyességét egyébként máskor is tapasztalhattuk —, tehát: 1 krakkói rőf=61,69 cm. Tényleg kisebb az eperjesinél (ld. 3.2.21.6.) 1,13 cm-rel, és 5,1 mm-rel kisebb a magyar rőfnél (ld. 3.2.21.15.). 3.2.21.14. A lőcsei (Szepes) rőf így, jelzősen a 17. század végén bukkan elő, de a város fontos helyzetéből következőleg feltehető, hogy már az előző korszakban is dívott e mérték, sőt a nagysága arra enged következtetni, hogy ez is a királyi rőf nyomán alakult, mint az erdélyiek, esetleg mint szász városi az erdélyi szászok közvetítésével. Korai eredetére utal az is, hogy amikor a lőcsei városház csarnokának oszlopait 1890 körül kicserélték, az egyik régi oszlopba falazva megtalálták a lőcsei rőf etalonját, de méretéről nem tájékoztattak. 804 Nagyságára az első adat: 1691-ben Lőcse város a kamara utasítására összehasonlítja a lőcsei és a bécsi mértékeket, s ennek során megállapítja, hogy 1 lőcsei rőf (Leutschaner Elle) az 4 / 5 bécsi rőf, 805 ami ennek metrikus értékével (ld. 3.2.21.2.) 62,20 cm. Maróthi 1743. évi számtankönyve szerint 200 lőcsei rőf =197 pozsonyi rőf, 806 vagyis 1 lőcsei rőf =0,985 pozsonyi rőf, ami annak értéke (ld. 3.2.21.18.) szerint 62,18 cm. A 0,3 mm-es eltérés lényegtelen, az átszámítás következménye, így úgy vélem, felírhatom: / lőcsei rőf =62,20 cm, vagyis a magyar rőf, a sing (ld. 3.2.21.15.) nagysága; ez az elöljáróban mondottak alapján érthető.
