Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
(részletesen ld. 3.2.17.3., 3.2.17.8.). Úgy is fogalmazhatom, hogy gyakorta nevezték a rövidebb mértéket singnek, a hosszabbat pedig ró'fnek, mint erre később látunk példát, éppen azért a sing megnevezés nem jelenti mindig a közkeletű singet (magyar rőföt), s rendszerint helynévi jelző is tanúsítja ezt (ld. pl. 3.2.21.6.). Kivételesen az is előfordult, hogy a magyar szövegben leírt sing mégsem singet, vagyis rövidebb rőföt jelent, hanem éppen ellenkezőleg, a rőfnek nevezett hosszabb rőföt, méghozzá bécsi rőföt jelent, amint ezt a királyi öl 1830. évi nagyságadatánál részletesen ismertettem (ld. 3.2.17.7.). Az általánosítással tehát vigyázni kell. Van amikor az ulna önmagában áll és mindkettőt jelenti. Comenius pl. 1675-ben így tanította: „metimur ulna/réffel (singgel) mérünk"; 690 vagy ahogyan Kolozsvárott 1771-ben írták: „ulnam quidem juxta recentiorem et antiquiorem usus in Rölf et Sing vulgo nominatas mensuras distinctam". 691 Ilyen esetben csak a szövegkörnyezet, vagy az esetleges váltószám segíthet. Látszólag problémát okozhat, hogy az erdélyi rőföt is nevezik singnek, a varasdi rőf pedig sink néven dívott. Ez esetben viszont eligazít az alkalmazás helye (ld. 3.2.21.7., 3.2.21.23.). Általános tapasztalat az, hogy a jelző nélküli rőf, ulna, Eíle névhasználatnál a 18. század közepétől általában bécsi rőfről van szó, nem tették ki a jelzőt, annyira természetesen volt akkor ez. Mégsem általánosíthatunk, mert más rőföknél is gyakran hiányzik a megkülönböztető jelző, tehát minden ilyen esetben ellenőrizni kell a forrás adta lehetőség szerint, milyen ez a rőf. Elsősorban a textíliát mérték vele. Ennek típusától is függhetett a rőf nagysága: az európai gyakorlatban egyes helyeken pl. a vászon rőf nagyobb volt a posztó és a selyem rőfnél, ezeken belül a fajtától, s a helytől függően is változott. 692 A textílián kívüli, inkább kivételes, alkalmazásra néhány példa: az 1607. évi erdélyi limitációban a bőrszíj hosszát mérték vele; 693 Munkácson (Bereg) 1645-ben a deszka hosszát; Katonán (Kolos) 1685-ben a szénakazal mérésénél az öl kiegészítéseként alkalmazták; 694 Igenpatakon (F. Fehér) 1740-ben épületmérésnél használták: hosszát öllel, széltét rőffel mérték. 695 A rőf típusa szerint természetes, mert az emberi testből származó mérték (könyök). Sok mértékrendszer tagja, többnél azonban nem szerves képződmény; váltószáma elárulja, hogy utólag illesztették be. Alegységei közül a következőkre vannak adataim: bécsi, brassói, budai, Dráva-melléki (arsin), eperjesi, erdélyi, gyöngyösi, kassai, királyi, kolozsvári, körmendi, krakkói, lőcsei, magyar (sing), mérnöki, miskolci, pozsonyi, selmeci (bánya), szebeni, török (pik), turóci, varasdi (sink), zágrábi (lakat). Nagyon valószínű, hogy a felsoroltakon kívül még több, főleg helyi rőf is dívott, csak én nem találtam rájuk adatot. Vegyük sorra az ismerteket. 3.2.21.2. A bécsi rőf már az előző korszak végén feltűnik nálunk, 696 s e korszakban a bécsi udvar törekvése nyomán országos mérték lesz, egyeduralomra azonban csak az abszolutizmus idején jut (ld. 2.4.5.2.). Történetét, ismert etalonjait feldolgozta Ulbrich, 697 ezért a következőkben csak a hazai, vagy az általa nem
