Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

1. BEVEZETÉS

de ha szükséges, más szempontok szerint is csoportosítom az adatokat. A tájrendró'l a következőket kell megjegyeznem. Több szempontot kellett figyelembe venni és egyeztetni. A történeti Magyarország egész területére, az egész korszakra, valamennyi mértékre alkalmas legyen; a földrajzi, társadalmi létesítő és nagyságalakító tényezők hatását, a szokásélet határait, a kapcsolatokat, összefüggéseket, illetve ellentéteket megállapíthatóvá tegye; az adatalapközlés, a jelzeteléstechnika és az ismétlés elkerülése követelményeinek is megfeleljen, ráadásul pedig következetesen alkalmazható legyen. A fentiek közül bármelyiket is választjuk rendező elvnek, a többi kárára tesszük. Ezért kényszerültem viszonylag mechanikus rendet alkalmazni, tudva azt, hogy ez sem a legmegfelelőbb, de a szempontokat egyeztetni lehet vele. Az országot a következő nagytájakra osztottam, és ebben a rendben: Felvidék, Dunántúl (ide értve Buda környékét is), Duna—Tisza vidéke, Erdély és a tágan értelmezett Partium, Dél-Magyarország, horvát-szlavón terület. Ezeken belül az adattal rendelkező megyék következnek, nyugatról keletre, illetve északról délre haladva, de ha volt lehetőség, a nagytájon belül a megyénél nagyobb kistájat is megneveztem. A megyéken belül az időrend érvényesül (a földrajzi elhelyezkedés rendjét ugyanis nem lehetett megvalósítani), úgyszintén, ha egy településen belül több az adat. A mértékek Összefoglalóiban aztán a nagytájak adatait összehasonlítom, alakító hatását megvizsgálom. A forrásokat (ld. 6.) a vonatkozó rövidítési jegyzék után a jegyzeteknél, a hivatkozások sorrendjében közlöm, de fejezetenként tagolva, ismétlődő számozással annak érdekében, hogy a jegyzetszám ne legyen Ötjegyű. Függelékként közlöm a mértéknevek szótárát (ld. 7.), részint tájékoztatásul, részint adalékként a készítendő mértéknévszótárhoz. Az előző kötettől eltérően, a mértékek sokasága miatt a legfontosabb adatokat, így természetesen a nagyságot táblázatokba sűrítetten is közlöm (ld. 8.). Nem szívesen teszem, mert attól tartok, csak azt fogják használni, nem a szöveges részt; a táblázatoknál viszont nincs lehetőségem — bár törekszem rá —, hogy a mértékkel kapcsolatos általános és sajátos, valamint nagyságának megállapítására vonatkozó észrevételeimet, esetleges aggályaimat jelezzem. Már most kérem a használót, feltétlenül olvassa el előbb a táblázatok bevezetőjét, a táblázat adatait a szöveges rész elolvasása nélkül ne használja. A kötetet a nélkülözhetetlen mutatóapparátus (ld. 9.) zárja le, a bevezetőjében közölt szempontok szerint segíti elő a kötet kézikönyvszerű gyors használatát. 2 Bogdán 17 Budapest, 1981. május 28.