Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
éppen a bányaöl értékéből állapítottam meg. Bendefy a 18—19. századi térképek méretarányának tárgyalásánál a 6 lábas bányaöl nagyságát (forrás nélkül) 2,0258 m-ben adja meg. 523 Jurievich bányajog professzor az 1832-ben megjelent könyvében az 1573. és 1792. évi bányarendtartások alapján azt tanította, hogy a bányaöl nagysága 6 selmeci láb, és 1 selmeci láb: 1 bécsi láb=1494:1401. 524 Ha átszámolunk 2,0218 m nagyságot kapunk. Gaal 1839-ben mértéktáblázataiban azt írta, hogy a selmeci bányaöl az 5 / 12 bécsi láb; 525 nyilvánvaló, táblázataiból is látható a sajtóhiba, helyesen 6 5 / 12 bécsi láb, ami annak értékével (ld. 3.2.9.4.) 2,027 m. Az 1843. évi Vademécum szerint a bányaölnek 6 2 / 5 bécsi láb a nagysága, 526 ami 2,022 m-nek felel meg. Noback 1879-ben az Ausztriában dívó régi — idriai, joachimstali, tiroli — bányaölek közé sorolva a selmecit 3 selmeci városi rőf ben, illetve 6,4053 bécsi lábban adja meg, 527 ami az utóbbi értéke (ld. 3.2.9.4.) alapján 2,024 m. Ezt írja Ereky is 1881-ben: 1 selmeci bányászol=3 selmeci rőf= 2,023 m. 528 Alberti 2,022 m-ben adja meg. 529 Lényegtelennek látszanak ezek a tizedesbeli eltérések, de ha a kisebb egységeket az öl adatából számoljuk, már észrevehető a különbség. A magyar bányaöl az Ausztriában dívó bányaölekhez hasonlítva a legnagyobb volt, mert — Noback előbbi adatait átszámítva — az idriai 1,9678 m, a joachimstali 1,9116 m, a tiroli pedig 1,5897 m. Az egyéb német nyelvterületen ismert bányaöleket tekintve 2 m felettiek az eislebeni: 2,014, a freibergi (vagy szász): 2,004 m, a nassaui (vagy porosz) 2,092 m, a rajnai: 2,092 m és a württenbergi: 2,004 m; a többi 1,9—2,0 m. közötti. 530 A selmeci származási helyét ennek alapján nehéz találgatni, azt azonban érdemes megjegyezni, amire már Alberti is figyelmeztet: a Lachter vagyis a bányaöl szász eredetű. 531 3.2.17.3. A bécsi öl az osztrák hosszmértékrendszer legnagyobb gyakorlat, tagja (ld. 2.2.6.1.1.4., 2.2.6.1.2.2.1.), 1588 óta Alsó-Ausztria hivatalos mértéke, nálunk az előző korszak végén tűnik fel. 532 Korszakunk legelején ismerkedünk meg jobban vele, hogy azután fokozatosan elterjedve országos, majd hivatalos mérték legyen (ld. 2.4.5.2.), de egyeduralomra mégsem juthatott. Meg kell jegyeznem, hogy az Ausztriában dívó ölek—így a bécsi öl — történetét, ismert etalonjait feldolgozta Ulbrich, 533 így a következőkben csak a hazánkat érintő, vagy az általa nem tárgyalt adatokat említem, s kiemelem azt, hogy a bécsi öl alapmértékét, hitelesített etalonját a többi mértékével együtt a bécsi mértékhitelesítő hivatal őrizte. 534 A forrásokban magyarul általában bécsi öl, gyakori azonban a jelző hiánya — mint ahogyan a latin és német nyelvű forrásokban is —, s vagy a szövegösszefüggésből vagy a váltószámból tudjuk meg, hogy ez bécsi. Előfordul azonban más jelzővel is: így német öl, 535 ez problémát nem okoz, mert „valódi" német öllel nem éltünk, s a német-osztrák azonosság közismert. Félreérthetőbb azonban a 19. század elején, Erdélyben — szerencsére ritkán — előforduló királyi jelző, 536 amikor csak a váltószám tájékoztat arról, hogy ez bécsi öl. A latin forrásokban orgia viennensis, 537 kivételesen — Erdélyben — ulna germánica 538 és a geometráknál
