Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.12. LÓMÉRTÉK A ló magassága elsősorban a hadsereg számára szükséges ismérv, mérésének igénye náluk jelentkezett először, mint a beszerzésénél figyelembe veendő egyik követelmény. A ló magasságát a marjánál, vagyis a nyak felső éle mögött, a hát előtt kimagasló gerincrészletnél mérik, az első láb patájának a sarkától a mar legmagasabb pontjáig: ez a marmagasság. 281 Méréséhez sajátos eszköz szolgált (ld. 2.3.3.). A hadsereg lóbeszerzése kezdetben az önellátás elvén alapult, az osztrák örökösödési háború után a kamara gondoskodott róla a hadseregszállítók útján, 1768tól az ezredek egyik törzstisztje kapta meg a ló vásárlás feladatát. 1770-től már az újonnan létesített állami ménesektől is fedezhették a szükségletet. II. József pedig a lóállomány összeírását, és lóavató bizottságok szervezését kezdeményezte. 282 II. József ez irányú tevékenységének egyike volt a lóbeszerzésnél figyelembe veendő ismérvek megállapítása, s ennek során a már korábban meglevő lómértékrendszert (ld. 2.2.6.2.1.1.3.) alkalmaztatta. Az 1778. márc. 22-i rendeletére kiadott kancelláriai utasítás többek között megszabja, hogy a vásárlandó ló legalább 14 marok és 1 vonás magas legyen, 283 ami azok metrikus értékével (ld. 3.2.13., 3.2.31.2.) számolva 1,481 m. Az udvari haditanács azonban az év jún. 12-én már szigorította e mértéket: a vásárlandó katonaló 15 markos — vagyis 1,58 m — legyen, de legalább 14 marok 3 vonás — 1,494 m —, csak ha ilyen egyáltalán nincs, lehet 14 marok és 2 vonás — 1,488 m —, de kevesebb nem. 284 1792-ben azután ismét megerősítették ezt a magassági előírást. 285 A fentiek alapján a lómértékQt 15 marokra veszem, vagyis az 1,58 m marmagasságot. Századunk legelején is ez volt az általános lómagasság a hadseregnél, 286 illetve megfordítva. S megjegyzem még, hogy a kettőslépéssel való nagyságazonosság csupán a természetes mértékek természetes összefüggésének a következménye. 3.2.13. MAROK 3.2.13.1. Általában. A marok részint űr-, részint térfogat-, részint hosszmérték. Ez utóbbi tartozik a témához, ezzel foglalkozom. Az előző korszakban utaltam arra, hogy a pugnus latin kifejezés magyarításánál el kellett tekintenem a hazai latin szótárak marok, ököl jelentésétől és tenyérrel azonosítottam, mert csak ilyen mérték volt a korszakban. 287 E korszakban viszont már megtarthatom a szótárak marok jelentését az iratokban is szereplő latin pugnus, 288 a német Faust 289 szavaknak, mert feltűnik ez a mérték. Elég későn, a 18. század közepe után, de már rendszerével (ld. 2.2.6.2.1.1.3., 2.2.6.2.1.1.5.) együtt, így a kialakulásáról nem sokat tudunk. Nyilvánvaló, hogy a mérendővel és annak mérési lehetőségével, módjával kapcsolatban, és célszerűen jött létre, mint minden természeti mérték, s mint ilyen, az emberi testből származik. Két alegységét ismerjük. Először lómértékként jelenik meg, s jóval később
