Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.10. LÁNC • 3.2.10.1. Általában. E korszakban megjelenő, külföldről származó hosszmérték; a földmérési gyakorlat alakította ki a mérőeszközből (ld. 2.3.3.) a kötél (ld. 3.2.8.) utódának. A terepen ahhoz hasonlóan könnyen kezelhető, de annál lényegesen kisebb a tágulási együtthatója, így a gyakorlatban minden időben változatlan nagyságot biztosít, tartós, és megfelelő vékonysággal a szükséges hosszban sem nehéz mérőeszköz. A lánc neve a hazai latin, német szótárakban az, ami az írott forrásokban: latinul catena, catena geometrica ; 212 németül Kette, 213 Meßkette. 214 Első előfordulását ugyan csak 1756-ból ismerjük, 215 nyilvánvaló azonban, hogy korábban is alkalmazták. A lánc nagysága jelentősen változott. Károlyi Ferenc 1756-ban a hódmezővásárhelyi (Csongrád) szállásföldek kiosztásánál olyan lánccal méretett, amelynek „hossza tészen 10 bécsi ölet és 4 Schukot, azaz: száz láb Nyomok". 216 E lánc hossza tehát a bécsi láb metrikus értékével (ld. 3.2.9.4.) számolva 31,60 m volt. Az 1768. évi számtankönyv 10 rúdban adta meg a lánc nagyságát, 217 ami ennek értékével (ld. 3.2.22.2.) 47,4 m lenne. Breznóbányán (Zólyom) 1798-ban a hitelesített lánc 10 láb volt, 218 ami, ugyancsak a bécsi láb adatával, 3,16 m nagyságot ad. Végezetül: Alsó-Fehér megyében 1899-ben a lánc hossza 10 m volt. 219 Észrevehettük, mindegyik alkalommal a tízes számrendszer adta a váltószámot a kisebb mértékegységhez, vagyis esetenként is hatott a földmérők praktikumra törekvő műszaki szemlélete. A nagyság azonban — kerekítve — 3—47 m között változott. így általános tájékoztatásul — mint a kötélnél is (ld. 3.2.8.1.) — csupán a számtani átlaggal számolhatok, s azt mondhatom, hogy 1 lánc kb. 23 m lehetett. 3.2.10.2. A mérölánc az előbbiektől abban különbözik, hogy országosan egységes váltószámmal és mértékkel, azaz egységes nagysággal rendelet alkalmaztatta, tehát hivatalosnak is nevezhető, szemben a helyi, esetenként alkalmazott láncokkal. II. József 1786. febr. 10-i, kataszteri felmérésre vonatkozó rendelete, illetve az utasításhoz mellékelt oktatás 8. §-a szerint a „mérő láncznak tíz ölesnek kell lenni", s az öl jelzője csak azért hiányzik, mert néhány sorral előbb már megírták, hogy bécsi. 220 A hivatalos mérőlánc nagysága tehát a bécsi öl értéke (ld. 3.2.17.3.) alapján 18,96 m volt. Ilyen lánccal osztottak kaszálót 1790-ben Hajdúböszörményben, 221 ez található 1798-ban Szentgyörgy (Pozsony) hiteles mértékei között, 222 ezzel mérnek Kanizsán (Zala) 1807-ben, 223 a kamara 1813, évi erdőmesteri utasítása ilyen láncot ír elő, 224 1825-ben Cserna is azt tanítja a földmérőknek: „lántzból csináltatnak 10 öl hosszúsági mértéket", részletes leírását is adva, 225 1843-ban Bács megyében 432 db ilyen hiteles földmérőlánc volt használatban, 226 Finály 1853-ban a 10 ölön kívül már metrikus értékét is adja: 18,96 m, 227 és még századunk elején is mérnek ezzel a lánccal. 228 A láncot mint földmértéket ld. 4.2.42.
