Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
metrikus adatával (ld. 3.2.21.15.) számolva 32,34 m. Valószínűnek látszik, hogy Palotán az öl, Mindszenten a sing járta, pedig a két falu közel fekszik egymáshoz. Nyilvánvaló az is, hogy helybeli a kötél is, de azt már csak feltételezhetjük, hogy mindkét esetben a falu mérőkötele lenne az. A közelítő nagyságrend erre utal, de a forrás szövegéből nem állapítható ez meg, csak annyi: „egy ketelet attunk nekiek, az melliel merienek" (és természetesen a nagyság). 108 A legrövidebb kötélnagysággal a fehérvári-borbándi (A. Fehér) 1627. évi határfelmérésnél dolgoztak: vegyesen 9, 10, 11, 12 lépéses kötelet használtak, 109 így metrikusan (ld. 3.2.11.1.) 5,68—7,58 m között változót. Ugyancsak rövid a kötél Szabókeresztesen (A. Fehér) 1677-ben: a telek utáni szántóföldeket „het öles kötéllel" mérték ki (s harmad nagyságát a templom falára feljegyezték, mintegy etaionizálták), 110 ami erdélyi öllel (ld. 3.2.17.5.) számolva 13,27 m nagyságot ad. Forró (A. Fehér) 1694. évi osztásakor 26 öles volt a kötél, 111 ami bécsi mértékkel 49,30 m lenne. Jellemzőnek találhatjuk azt, mekkora kötelet használt a budai kamarai adminisztráció 1701-ben, egy nádori adomány nagyságának vizsgálatánál (így esetleg ezt hivatalos mérőkötélnek is tekinthetnék). Ez a nagyság ugyanis — megírták — a királyi hold méretéhez (12X 72 királyi öl, ld. 4.2.24.3.) alkalmazkodik: ez a hossz adja ugyanis a királyi hold szélességének másfélszeresét, négyszerese pedig annak hosszúságát; 112 vagyis a kötél nagysága 18 királyi öl, annak metrikus értékével (ld. 3.2.17.7.1.) számolva 56,27 m. Kisebb a kötél Magyarszancsali (Küküllő) 1729. évi osztásánál: minden „kötél állott 24 ölből", 113 ami bécsi mértékkel (ld. 3.2.17.3.) 45,50 m-nek felel meg. A leghosszabb kötél, amellyel találkoztam Pándon (Pest), az 1748. évi házhelykiosztásnál szerepelt: „minden kötél 32 ölből álló", 114 ami az előbbi alapján 60,67 m volt. Ez a hosszúság egyértelműen bizonyítja a kötél vékonyságát, vagyis zsinór voltát. De még az a mód is, amellyel Nyíregyházán 1759-ben a szállásföldek kiosztásánál éltek: 30 öles kötéllel mértek, „amelyet Czinkoczki György nevű ember kiölelhetett", 115 vagyis kitárt két keze között kiméregetett; vastag kötéllel ezt nehezen tehette volna. A mérésmód viszont arra figyelmeztet, hogy ne bécsi mértékkel, hanem az öl általános hosszával (ld. 3.2.17.1.) számoljunk; így ez a kötél kb. 54m lehetett. S hogy legyen egyforma nagyság is: Kiskunfélegyházán 1758ban, 116 Martonvásáron (Fejér) 1762-ben 20 öles a kötél, 117 ami bécsi értékkel 39,92 m. A kötélnek mint hosszmértékegységnek a nagysága tehát alkalom szerint változott. Esetlegesen feltételezhetünk egyes településeknél hosszabb-rövidebb ideig dívó állandó nagyságú kötelet, főleg a kötélnek mint földmértéknek (ld. 4.2.39.) hosszan élő mivolta alapján. Ebből következőleg befolyásolta a hosszát az, hogy mit mértek vele: kis vagy nagy terjedelmű területet, és milyen terepen. Vagyis: mindig a célszerűség alakította konkrét hosszát. Az előző korszakban a szélső értékek 13—82 m, 118 e korszakban 6—61 m (közelítő, de a felső érték csökkent). A kerekített számtani átlag felső értékét véve azt mondhatom, hogy a hosszmértékegységként használt kötél általában kb. 40 m lehetett.
