Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Ez időszakban azonban a geometrák gyakorlati érzéke elveti a számolásban alkalmatlan hatos számrendszert, s a bécsi ölet alapegységnek megtartva, átváltanak a tízes számrendszerre. Tierenberger 1775. évi említett vizsgálatában (ld. 3.2.17.2.) már így adja meg — de még jelző nélkül — e hüvelyk nagyságát: 1 / 10 decimalschuh. 83 E váltószámot adja, digitus geometrarum néven az 1779. évi tankönyv. 84 Kiegészítik 0,6 bécsi lábra és mértani jelzőt alkalmaznak a Stephens könyvét fordító Korizmicsék 1855-ben. 85 Ismét tizedeshüvelyk (dezimalzoll) néven 1 / 10 tizedesmérnöki láb nagyságban adják: Bleibtreu 1861-ben 86 és Noback 1876-ban. 87 Metrikus nagysága tehát a bécsi öl adata alapján (ld. 3.2.17.3.): 1 mérnöki hüvelyk = 1,896 cm. Ez a nagyság Vi6 3 /s bécsi láb, s ha most az előbbi 1768-as adat váltószámával : V 16 lábbal összevetjük, csekély különbséget kapunk, a metrikus értéknél 0,74 mm-t. 3.2.6.8. A pozsonyi hüvelyk első tagja az országossá lett rendszernek (ld. 2.2.6.1.1.3.). A többi tagtól eltérően közvetlen etalonja nincs. Bendeffy a rőf egyik osztásaként tételezi fel ennek létét, közli viszonyszámát: 1 / 3 pozsonyi tenyér; de ezt javítani kell, mert a közvetett etalonon mért, illetve számított metrikus adata (3,179, illetve 3,266 cm) 88 az etalonnal rendelkező tenyér metrikus nagyságát (ld. 3.2.25.3.) csak akkor érheti el, ha ez a viszonyszám 1/2,92-ed, ami azért nem zavaró, mert a rendszernél láthattuk, hogy az első viszonyszámok egyike sem egész szám. A pozsonyi hüvelyk metrikus nagysága, Bendeffy első adatát fogadva el (ez a logikus), 3,18 cm, vagyis 4,66 mm-rel nagyobb, mint a bécsi hüvelyk (ld. 3.2.6.3.), amelyiket pedig megegyezőnek mondanak vele; pl. Gáty is 1833-ban, 89 de kijelentése a királyi ölnél mondottak (ld. 3.2.17.7.) értelmében nem mértékadó. A nagyságproblémát a pozsonyi ölnél tárgyalom (ld. 3.2.17.11.), itt csak annyit jegyzek meg, hogy az eltérés nagyságrendje következetes. • 3.2.7. KERÉKFORDULÁS Az Alföldön, a Tisza és bal oldali mellékvizeinek sík vidékére jellegzetes mérték, a szekérrel könnyebben járható vizenyős területek osztása során alakulhatott ki a kerék fordulásának távolságot mérő adottsága logikus következményeként. Valószínű, hogy a dokumentált időpontnál jóval korábban is alkalmazták, hisz még századunk elején is éltek vele. Első előfordulását, egyúttal nevét a Jászkun kerület 1749. évi határjárásából ismerjük: inversio rotae. 90 Majd ugyanott 1752-ben szerepel, s már közelebbit meghatároz: „circulus rotae ... unius ordinariae rhedae Posta kocsi vulgo dictae". 91 Következőnek szintén ott fordul elő 1758-ban, s közli a magyar nevet is: „ad mensuras rotales kerek fordulás dictae" mértek, 92 ez a magyar név él a továbbiakban is. Az elnevezés utal az eredetre és a nagyságra: a kerék egy fordulása a földre mérte a kerületét, vagyis a kerék mérőeszköz lett. Lényegében az útmérésnél már a rómaiak által alkalmazni kezdett mérőkerék öntudatlan — vagy tudatos — alkal-
