Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.6. HÜVELYK 3.2.6.1. Általában. Római—európai előzménnyel az előző korszakból származó mérték, minden homidikus mértékrendszer első gyakorlati tagja, így az osztrák rendszernek is kezdetben, később a harmadik tagja lett (ld. 2.2.6.1.1.4.). Terminológiájáról az előző korszakban mondottakat 52 ki kell egészíteni. Latin szótárainkban most is pollex, illetve digitus, de újként jelentkezik a német terminológia. Hazai német szótáraink közül Mártonnál Zoli, Daumen; Ballaginál Zoli, Daumenbreit; a többinél Zoli. Ez szerepel az iratokban is, ahogyan a latin szövegben is inkább digitus. S jellemző az is, amit a nyitrai püspöki palota 1736. évi összeírásában találunk: az épület nagyságmeghatározásánál a latin szövegben a nagyobb mértékek (orgia, pes) után folytatja „et sex czol" a kiterjedés, de később azért kiteszi: „czol seu digitus". 53 Műszaki alkalmazásánál (tervrajz, költségvetés stb.) a 18. század végétől" jellel nevezték meg. Típusa szerint természetes: az emberi testből származó mérték. Alkalmazási területe a legáltalánosabb, majd mindig más mértékegység kiegészítésére használták. Sajátos formája a hüvelykes tenyér (ld. 3.2.25.3.). Általában 1 / 12 láb, metrikus nagysága 2—3 cm között változott. 54 Alegységei közül a bánya, a bécsi, az erdélyi, az erődítmény, a királyi, a mérnöki és a pozsonyi hüvelykre van adatunk. 3.2.6.2. A bányahüvelyk a bánya hosszmértékrendszer első gyakorlati tagja (ld. 2.2.6.2.1.2.1.). Az előző korszak végétől a 19. századig általánosan használt, gyakorta selmeci, ritkábban alsó-magyarországi jelzővel is. Hazai latin és német szótárainkban összetetten nem szerepel, Pechnél sem található ; az iratokban latinul nem találkoztam vele, németül is ritkán — Bergzoll —, mert a szövegekből magától értetődő, hogy bánya „zoll"-ról van szó. Metrikus nagyságát az előző korszakban is közöltem, 55 Tierenberger professzor által Selmecen, 1775-ben végzett azon számítások alapján, amelyet részletesen a bányaölnél (ld. 3.2.17.2.) ismertetek. Itt csak megismétlem a váltószámokat: 1 bányahüvelyk=Vi2 bányaláb=V72 bányaöl=l hüvelyk+9 pont a bécsi rendszerrel. Az utóbbiak metrikus adatai (ld. 3.2.6.3., 3.2.19.3.) alapján 1 bányahüvelyk = 2,798 cm. A rendszerrel foglalkozó Paulinyi is ennyit számolt. 56 Tierenberger azonban a lábetalon rajzánál a bécsi lábnál adott mérnöki láb analógiájára a tízes bányalábat is megszerkesztette, 57 amelyik tehát nem a hatos, hanem a tízes számrendszerrel dolgozik, így ezen etalon szerint 1 bányahüvelyk= 1 /ioo bányaöl, vagyis annak metrikus adatával (ld. 3.2.17.2.) 2,021 cm. Átszámítási táblázatainál 58 azonban ezzel már nem számol, így valószínűnek látszik, hogy ez csak a mérnöki rendszer ráhatásaként jelentkező elméleti, nem pedig Selmecen akkoriban gyakorlatban is alkalmazott mérték volt. Bendefy a bányatérképek 16—19. századi skálájánál szintén 1 / 72 öles hüvelyket állapít meg, 59 metrikus értéke 2,81 cm lenne, de ez téves, mert Bendefy helytelen bányaölnagyságot ad (ld. 3.2.17.2.). Jurievich bányajogprofesszor 1832-ben szintén hatos rendszert közöl, 60 viszont az ismeretlen szerzőjű 1843. évi Vademécum a bányahüvelyket ismét 1 / 100 bányaölben adja
