Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
2.4.4.1. Egységmegállapítás, etalon. Természetesen választ az etalonizálhatóság, tehát előbb a hosszmértékeket vegyük, ezeknek bizonyosan volt vagy lehetett etalonjuk, de csak azokat, amelyeknek egységmegállapítására vagy az azt képviselő etalonjára van adat. Az előző korszakból él tovább a királyi hosszmértékrendszerből egységként etaionizálva az arasz (ld. 3.2.1.3.) és az öl (ld. 3.2.17.7.), valamint a bécsi (ld. 3.2.21.2.) és a budai rőf (ld. 3.2.21.4.), mindegyike származtatott egység. E korszak adatainál kövessük az időrendet, s hogy a felesleges ismétléseket kerüljem, az etalonadatok esetében nem ismétlem minden alkalommal, hogy annak alkotását természetesen megelőzte az egységmegállapítás, de nem a jelzett időpontban, ez csupán az általam ismert első előfordulás dátuma, a megállapításra jóval korábban került sor. 1639. A túróci rőf vas etalonjait a megye több városában őrzik (ld. 3.2.21.22.). Valószínű, hogy a megyeszékhelyen őrzött eredetiről készített másolatok. 1677. Szabókeresztesen (Fehér), miután más mértékkel (öl) meghatározták a kötél nagyságát, „azon kötelet három részben fogván az ... templomnak ... oldalára ... fel iedzettök es vágtuk ugy hogy azzal a mértékkel három tészen egy" kötelet, „ha kinek ... iniurialtatik" az osztás, „onnét véve az igaz mértéket az szerint igazíttassék". 450 Vagyis származtatással két egységet határoztak meg, és az egyiket etaionizálták, természetesen területileg korlátozottan. 17. század. A lőcsei rőf etalonja a városháza egyik oszlopába volt befalazva. Készítésének közelebbi idejét nem tudom megállapítani (ld. 3.2.21.14.). 1715. A pozsonyi láb (ld. 3.2.9.12.), rőf (ld. 3.2.21.18.) és öl (ld. 3.2.17.11.) etalonjait a városház kapujába falazzák, az 1715:63. tc. következményeként. Az etalonizálás, így az egységmegállapítás sokkal korábbi. A három közül kettő származtatott, egy pedig alapegység, de ma már nem lehet megállapítani, melyik az. 1752—1758. A kerékfordulás mint hosszmérték egységmeghatározásának első ismert említése, ugyanis már a konkrét alkalmazásánál mondja meg a forrás, hogy postakocsi kerekéről van szó, illetve másik mértékkel (lábban) megadja annak kerületét (ld. 3.2.7.). Tehát származtatott egység, és pontosan meghatározzák az egység nagyságát, amelyet ez esetben egy más célra használt objektum (a kerék) testesít meg; csak közvetett etalonnak nevezhetjük, nem az a funkciója, mint a mérőkeréké. 1757. Az újoncmértéknek mint hosszmértékegységnek első ismert meghatározása, amikor is más mértékekkel (láb, hüvelyk) megállapították a minimális testmagasságot (ld. 3.2.27.). Tehát származtatott egység, amelyet, érthetően, nem etalonizáltak, ugyanis azt is tudni akarták, hogy az újonc ettől a magasságtól mennyire tér el, milyen magas, tehát mérőlécet (ld. 2.3.3.) alkalmaztak. így az egység nagyságát csak számérték rögzíti. 1775. Ez az időpontja Tierenberger professzor bányamérték-vizsgálatának, melynek során többek között megállapította és etalonizálta a már az előző korszakban is dívó bányaláb és bányaöl nagyságát — kisebb részeikkel együtt —, összehasonlítva azokat a vonatkozó bécsi és mérnöki egységekkel (ld. 3.2.9.3., 3.2.17.2.). Tehát az egységek századokkal korábban meghatározott nagyságát
