Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

Az apparátus legáltalánosabb részei: az előszó, a bevezetés, a jegyzetek, az idegen nyelvű kivonat, a mutatók, a táblázatok, a grafikonok, a térképek, a rajzok, a fényképek, a tartalomjegyzék. A forrásközlések apparátusa bővebb, mint a feldolgozásoké. 15—140 Tudományos apparátus — a tudományos kiadványok apparátusa. 15—141 Feldolgozási apparátus — a feldolgozások apparátusa. 15—142 Forrásközlési apparátus — jelenti a közlésre kerülő forráshoz fűzött, részben magából a forrásból vett adatokat, észrevételeket, magyarázatokat, amelyek a forrás minél jobb megértését és minél könnyebb használatát segítik elő. Az apparátus általános — feldolgozási és forrásközlési — részein kívül a forrásközlési apparátus sajátos részei: a közlésre kerülő forrás meghatározása (címe, kelte, kora, tárgya), a magyarázatok, a szövegkritikai jegyzet, a legenda. 15—143 Előszó — a kiadvány elé írt viszonylag rövid tájékoztató, amely a kiadvány célját, elkészültének körülményeit világítja meg. Az előszó nem szerves része a kiadványnak, gyakran nem is a kiadvány készítője írja. 15—144 Magyarázat — mint forrásközlési fogalom, a közlő által a közlésre kerülő forrásanyag jobb megértése és könnyebb használata érdekében nyújtott tájékoztatás. A magyarázatnak három fajtáját különböztethetjük meg. A forrásközlés teljes anyagához a bevezető tanulmány és az archeográfiai bevezetés szolgál magyarázatul. A közlésre kftrülő egyes iratokhoz bevezető és befejező magyarázatot szoktak fűzni, amelyet kommentárnak is neveznek. Végül az egyes iratrészekhez a magyarázatot jegyzetekben szokták megadni. 15—145 Bevezetés — a kiadvány első része, amely a kiadvány témájáról, a készítésénél érvényesített elvekről, alkalmazottt módszerekről, a felhasznált kiadatlan forrásokról és az irodalomról tájékoztat, ismerteti és indokolja a kiadvány szerkezetét. A bevezetés a kiadvány szerves része, amelyet a kiadvány készítője ír. Forrásközlő kiadványhoz viszonylag nagyobb terjedelmű bevezetést, bevezető tanulmányt, továbbá külön archeográfiai bevezetést szoktak írni. 15—146 Bevezető tanulmány — a forrásközléshez írt viszonylag nagyobb terjedelmű bevezetés, amely a kiadvány témáját a közlésre kerülő források alapján viszonylag részletesen tárgyalja. A bevezető tanulmány a kiadvány témájának feldolgozása, amelyhez a kiadvány készítője a közlésre kerülő forrásokon kívül egyéb forrásokat, továbbá feldolgozásokat is felhasználhat. Teljes igényű feldolgozásnak azonban nem tekinthető. Elsődleges célja nem a téma feldolgozása, hanem a közlésre kerülő forrásanyag jobb megértésének az elősegítése. A téma viszonylagos teljességű feldolgozása csak másodlagos rendeltetése, eszköz az elsődleges cél eléréséhez. Előfordul természetesen, hogy a szerző teljes igényű feldolgozást ír, ez azonban nem feltétlen követelmény a bevezető tanulmánnyal szemben. A bevezető tanulmány a forrásközlés szerves része, amelyet a közlő ír. Bevezető tanulmányt csak nagyobb terjedelmű forrásközlésekhez szoktak írni. A bevezető tanulmány a forrásközlés teljes anyagához írt magyarázatnak tekinthető. 15—147 Archeográfiai bevezetés — a forrásközléshez írt bevezetés, amely a közlésnél követett elvekről és alkalmazott módszerekről tájékoztat. Lehet a bevezető tanulmány egyik része, de külön is állhat. Az archeográfiai bevezetés a forrásközlés szerves része, amelyet a közlő ír.