Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

törekszenek, hogy a füzetek ne csak raktári, hanem egyben irattári egységek is legyenek. Nem feltétlen követelmény azonban, hogy a füzet irattári egység is legyen. 4—88 Iratkötés — mint irattári fogalom az iratfűzéshez hasonlóan az irattári tárolásnak egyik módja, amelynél az iratok bizonyos nagyobb mennyiségét — akár egy több lapos egyes iratot, akár több egyes iratot — ke­mény fedőlapok közé egybekötik, az iratok­ból köteteket alakítanak ki. Az így kialakított kötetek rendszerint raktári egységek, kivételesen azonban elő­fordul, hogy a kötet nem raktári egység, ha­nem csak része egy raktári egységnek, pl. egy doboznak. A kötetek kialakításánál is általában arra törekszenek, hogy egy kötet ne csak raktári, hanem egyben irattári egység is legyen, ez azonban — miként a füzeteknél — itt sem feltétlen követelmény. Az irattári selejtezés 4—89 Irattári selejtezés — az az eljárás, amelynek során az irattár anyagának azt a részét, amelyre az iratképző szervnek vagy személynek működéséhez szüksége már nin­csen, és amely levéltári értékkel sem rendel­kezik, elkülönítik az anyag többi részétől. Az ilyen módon elkülönített irattári anya­got irattári selejtnek nevezik. Az irattári selejt hulladékként történő ér­tékesítése, papírzúzdába juttatása, vagy bár­milyen módon való megsemmisítése az irat­tári kiselejtezés. A kiselejtezés után megmaradó irattári anyagnak selejtezett irattári anyag, a kiselej­tezésre kerültnek pedig kiselejtezett irattári anyag a neve. Az irattári selejtezéshez tervet szoktak ké­szíteni, megtörténtéről pedig jegyzőkönyvet vesznek fel. 4—90 Irattári selejtezési terv — az irattári selejtezés alapjául szolgáló jegyzék. Az irattári selejtezési terv háromféle le­het. Az egyik azt tünteti fel, hogy az irattári anyagnak milyen részei minősülnek selejt­nek, kerülnek kiselejtezésre. A másik azt tünteti fel, hogy az irattári anyagnak milyen részei nem minősülnek selejtnek, nem kerül­nek kiselejtezésre. A harmadik pedig az irat­tári anyagnak minden részét feltünteti és mindegyikről megmondja, hogy selejtnek minősül-e, kiselejtezésre kerül-e, avagy nem. Ez utóbbi selejtezési terv a legcélszerűbb. A jó irattári selejtezési tervnek, az annak alapjául szolgáló jegyzéknek a szintje a ter­vezett selejtezés szintjével kell, hogy egyez­zék. Ha a selejtezést pl. az irattári tételek szintjén akarjuk elvégezni, ezen a szinten kell készülnie a selejtezési tervnek is. Ha az ügy­iratok szintjén akarunk selejtezni, ilyen szin­tű selejtezési tervet kell készítenünk. Vannak azonban olyan selejtezési tervek is, amelyek nem igazodnak a selejtezésre ke­rülő anyagnak a rendszeréhez, a szerkezeté­hez, hanem attól függetlenül határozzák meg, hogy milyen tárgyú ügyeknek, milyen ügyköröknek az iratait lehet, vagy nem lehet selejtezni. Az ilyen selejtezési terveket selej­tezési ügykörjegyzékeknek is nevezik. A se­lejtezési ügykörjegyzékek alapján végzett se­lejtezések sok munkát igényelnek, és megbíz­hatóságuk nagymértékben függ a selejtezést végző személy egyéni adottságaitól. A modern selejtezési tervek készítésénél két fő szempont érvényesül. Az egyik az, hogy a selejtezés ne igényeljen sok időt. A másik pedig az, hogy a selejtezés automa­tikusan, a selejtező személy egyéni adottsá­gaitól függetlenül történjék. E két fő szempont érvényesítése érdeké­ben a selejtezési tervek készítéséhez az irattá­ri terveket használják fel. Az irattári terveket úgy készítik, hogy azok egyben selejtezési tervek is legyenek. Az irattár rendszerét, szerkezetét — amelyet az irattári terv tükröz — úgy határozzák meg, hogy a levéltári érté­kű, azaz ki nem selejtezhető iratok rendszer­belileg elkülönüljenek a levéltári értékkel nem rendelkező, azaz kiselejtezhető iratok­tól. Az ilyen — egyben selejtezési tervül is

Next

/
Oldalképek
Tartalom