Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

csak mint ideiglenes rendszerezési elv fogad­ható el. Végleges rend kialakítására a Bár-fé­le elv nem alkalmas. A rendszerezési alapok 12—69 Történeti alap — az a levéltári rend­szerezési alap, amelynek érvényesítésénél a levéltári anyagnak a történetét, a történeti kialakulását veszik figyelembe. A történeti alapot magas szintű, fondok­nál nagyobb levéltári egységek, fondcsopor­tok, levéltárak, szekciók kialakításánál érvé­nyesítenek. A történeti alap érvényesítésénél egy le­véltári egységben, fondcsoportban, levéltár­ban, szekcióban hagynak olyan kisebb, de magas szintű levéltári egységeket, fondokat, levéltárakat, amelyek történetük folyamán egymással kapcsolatba kerültek, tekintet nélkül arra, hogy a történeti kapcsolaton kí­vül egyéb nincsen közöttük, hogy más kap­csolataik alapján sokkal inkább más levéltá­ri egységben vagy egységekben lenne a he­lyük. A Magyar Országos Levéltár számos szekcióját és levéltárát — különösen a feudá­lis kori fondokat tartalmazókat — történeti alapon alakította ki. Legtipikusabb példája ennek a Magyar kincstári levéltárak című szekció, azon belül pedig a Magyar kamara archívuma című levéltár. Ez utóbbi koráb­ban önálló levéltári intézménynek, a magyar királyi udvari kamara levéltárának az anya­ga volt. Együtt vannak benne uralkodói és egyházi szerveknek, családoknak stb. az ira­tai, mert történetük közös helyre, az uralko­dó kincstárába hozta össze őket. 12—70 Történeti rendszer — olyan levéltári rendszer, amelynél a rendszerezés alapja a történeti alap. 12—71 Történeti egység — olyan levéltári egység, amely a történeti rendszerezési alap figyelembevételével alakult ki, illetve ame­lyet így alakítottak ki. 12—72 Történeti rendezés — olyan levéltári rendezés, amelynél a rendszerezés történeti alapon történik. 12—73 Történeti rend — a levéltári anyag­nak történeti alapon történt rendszerezése és rendezése során kialakult rendje. 12—74 Fondképzői alap — az a levéltári rendszerezési alap, amelynek érvényesítésé­nél a fondképzőt — iratanyag esetében az iratképzőt — veszik figyelembe. A fondképzői alap érvényesítésénél a le­véltári anyagot fondokra — mégpedig irattá­ri jellegű szerves fondokra — tagolják. A fondképzői alapot olyan esetekben ér­vényesítik, amikor a levéltári anyagot fond­szintig rendezik. Ezen az alapon csoportosí­tani is szokták a fondokat. 12—75 Fondképzői rendszer — olyan levéltá­ri rendszer, amelynél a rendszerezés alapja a fondképzői alap. 12—76 Fondképzői egység — olyan levéltári egység, amely a fondképzői rendszerezési alap figyelembevételével alakult ki, illetve amelyet így alakítottak ki. Fondképzői egység minden irattári jelle­gű szerves fond. 12—77 Fondképzői rendezés — olyan levél­tári rendezés, amelynél a rendezés fondkép­zői alapon történik. 12—78 Fondképzői rend — a levéltári anyag­nak fondképzői alapon történt rendszerezése és rendezése során kialakult rendje. 12—79 Funkcionális alap — az a levéltári rendszerezési alap, amelynek érvényesítésé­nél a fondképző — iratanyag esetében az iratképző — szerv vagy személy funkcióját, azaz hatáskörét vagy ügykörét veszik figye­lembe. A funkcionális alapot hatásköri vagy ügyköri alapnak is nevezik. A funkcionális alap érvényesítésénél vala­mely szerv vagy személy levéltári anyagát aszerint tagolják, hogy mik voltak a fő funk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom