Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)
Terminológia
10. KONZERVÁLÁS ÉS RESTAURÁLÁS A konzerválás 10—1 Konzerválás — A levéltári anyag konzerválása az az eljárás, az a levéltári munka, amelynek célja a levéltári anyag, elsősorban a levéltári iratanyag sajátos fizikai tulajdonságainak a megtartása, illetve megerősítése, élettartamának a meghosszabbítása. A konzerválás munkafolyamatának főbb fázisai: az előzőleg fertőtlenített anyagnak előbb mechanikai, majd oldatban történő megtisztítása, savtalanítása, konzerválószerrel való kezelése, szárítása, préselése. A konzerválószernek erősítenie kell az anyag sajátos fizikai tulajdonságait, öregedése során nem keletkezhetnek olyan termékek, amelyek az anyagot károsíthatják. Konzerválásnak nevezik a levéltári anyag egyszerű megtisztítását és kisimítását is. A konzerválást megtartásnak vagy megóvásnak is nevezik. A restaurálás 10—2 Restaurálás — A levéltári anyag restaurálása az az eljárás, az a levéltári munka, amelynek célja a biológiailag vagy mechanikailag sérült és így használhatatlanná vált levéltári anyag sérültségét megszüntetni, s ezáltal az anyagot újból használhatóvá tenni. A restaurálás a levéltártudomány által megállapított alapelvek szerint folyik. A restaurálásnak többféle alapon, többféle fajtáját vagy módját különböztethetjük meg. A restaurálási munkafolyamatnak több fázisa van. Ezek részben azonosak a konzerválás munkafolyamatának a fázisaival. Minthogy a restaurálás eredményeként a sérült levéltári anyag bizonyos hiányosságai megszűnnek, az anyag bizonyos tulajdonságait visszanyeri, a restaurálást helyreállításnak is nevezik. 10—3 Restaurálási alapelvek — a levéltártudomány által megállapított, részben elméleti, részben gyakorlati szabályok, amelyeket a levéltári anyag restaurálása során érvényesítenek. Az egyes országokban követett restaurálási alapelvek nagyrészt azonosak, de vannak egyes országoknak sajátos restaurálási elméletei és módszerei is. A Magyarországon követett főbb restaurálási alapelvek a következők: A helyreállítás csak a hiányzó anyagot pótolhatja, a rajta volt írást, rajzot stb. azonban nem. A pótlásra használt anyag színének lehetőleg el kell térnie az eredeti anyag színétől. A restaurálásnál használt anyagnak a restaurált anyag olvashatóságát, fényképezhetőségét nem szabad csökkentenie. A restaurálásra használt anyagnak és az öregedése során keletkező termékeknek a restaurált anyagnak nem szabad ártaniok. Méretük miatt egészben nem restaurálható darabokat, elsősorban nagyalakú térképeket, szabad részekre vágni. 10—4 Restaurálási fajta — valamely restaurálásnak az a sajátossága, amelynek alapján különbözik más restaurálásoktól.
