Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

regni consuetudine requirente" kötelesek eljárni, vagyis királyi mértékkel mérjék meg a földet.

2 8 A kettő együtt, de választva szerepel Kompolti István országbírónak Noszlopra vonatkozó 1423. évi oklevelében: a telket „cum mensura regali et non usuali", az erdőt viszont „cum mensura usuali et non regali" mérjék.

29 Éppen fordítva a Budai káptalan Pásztora vonatkozó 1444. évi oklevelében: a telket szokásos holdban, az erdőt királyi holdban mérik.

30 Bizonyos esetekben, így érthetően a divízióknál, hangsúlyozták azt is, hogy „semper equali mensura", vagyis mindig azonos mértékkel mérjenek. így olvasható ez pl. az Egri káptalan 1379. évi

31 vagy a Csornai konvent 1427. évi oklevelében.

32 A mérés pontossága, illetve ennek igénye sok mindentől függött. Általában azt mondhatjuk, hogy mivel az alkalmazott mértékegységek — kevés kivétellel — maguk sem voltak pontosak, az igény sem lehetett az. Amikor azonban pl. bonyolult divízót végeztek, pontosan kellett mérni. Mint pl. a Nagymihály és Eödönfi családok 1454. évi osztály egyezségénél: a 15 faluban fekvő jószágokat kötéllel (öleket is számolva) egészen pontosan fel kellett mérni, hogy a majd minden faluban előforduló különbözetet igazságosan pótolhassák.

3 3 Valószínű, hogy ilyen esetekben rajzot is készítettek a mért területekről (ld. később). De van kivétel. A pontatlanság jól megfért a pontossággal. Aztán: a korszakban fontos szerepe van a köztudomásnak. A népi gyakorlatban leginkább ez dívott. Ez az oka egyébként sok — számunkra nagyon nélkülözött — adat okleveles hiányának: nem írták le, mert köztudott. Senki nem kételkedett, nem kételkedhetett benne. Elég az is, ha az oklevélben ezt a tényt rögzítik. Mint ahogyan a Nyitrai káptalan Vochard eladására vonatkozó 1248. évi oklevelében olvashatjuk: „quantitatem autem ipsius [terrae] dixit trium esse sufficientem usui aratrorum",

3 4 vagyis úgy mondják, 3 ekealja az a föld. így szerepel ez pl. az Esztergomi káptalan 1247. évi,

35 IV. Béla Patonyra vonatkozó 1268. évi,

36 vagy a Zalai konvent 1274. évi oklevelében.

37 Van azonban, amikor ilyen esetben a tanúkra is hivatkoznak. Mint pl. a kanizsai apátnak Rakaciara vonatkozó 1251. évi oklevelében: „cuius térre quantitas secundum sentenciam eorundem virorum prouinciaUum continebat terram trium aratrorum."

38 A köztudomást másként kifejezve az Esztergomi káptalan Párkányra vonatkozó, 1268. évi oklevelében találjuk: „terram sufficientem pro uno aratro, non mensuratam, sed uno aratro sufficientem haberi possit,"

39 vagyis az 1 ekearját nem kell mérni, akkora föld ez, amekkora 1 ekéhez ténylegesen, köztudottan, a gyakorlat szerint tartozik. Ez a ténylegesség az oka a mérés elmaradásának Pál országbíró Baracskára vonatkozó 1339. évi oklevelében: „terram ad quinque iugere, non prout cum Regalis mensura mensurando sufficere, sed prout aratores per quinque dietas arare solent sufficere asserebat,"

40 vagyis az 5 holdat nem kell királyi mértékkel kimérni, akkora legyen, amekkorát a szántóvető 5 nap alatt szokott felszántani. Tegyük hozzá: az köztudott, mekkora terület ez. Lemondtak a mérésről természetesen akkor is, amikor ezt valamely konkrét ok megakadályozta. Ilyen pl. valamely földnek a közössel, a fűkötél—nyilas földdel kevert fekvése (ld. 4.39). Egy másik ok, amikor a mérést terepadottságok vagy a terület nagysága akadályozta. így okol pl. Pál országbíró Hetményre vonatkozó 1340. évi oklevele: „quas quidem particulas [terras] propter aquarum et aliarum causarum