Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Kovachich is megpróbálta — az 1790-es években - a királyi hossz- és földmértékek így a királyi öl - nagyságát kora mértékére, a bécsi rendszerre átszámítani. 319 A királyi ölnek — e mértékrendszer kilencedik tagjának — a többi királyi mértékegységre vonatkozó viszonyszáma és metrikus adata a következő: 1 öl = 160 ujj = 120 hüvelyk = 40 tenyér=16 arasz — 10 láb = 5 rőf= 3 l /z lépés = = 1 2 / 3 kettőslépés = 3,126 m. Ez a nagyság közelíti a későbbi, ugyancsak 10 lábas bajor (2,9 m) és svájci (3,0 m) ölét (Klafter), 320 illetve több, szintén 10 lábas mérőrúdét (Ruta): Ancona (3,0), Baden (3,0), Dánia (3,1), Nassau (3,0), Wiesbaden (3,0 m). 321 Megjegyzendő, hogy a hasonló nagyságú kétféle mérték, pontosabban: a két különböző nevű, de közelítő nagyságú mérték európai kialakulása annak a következménye, hogy — említettem — a római rendszerből az öl mérték hiányzott, így a helyi hatások jobban érvényesülhettek. De mi lehet az oka a közelítő nagyságnak? A viszonyszám: 10 láb. Vagyis a láb nagysága utal a közös gyökérre. így a magyar királyi öl nagyságának eredetét a királyi láb kialakulása mutatja, ez pedig a Karolingok felé utal (ld. 221.1, 325). A királyi ölet nagyságának megfelelő esetekben, ritkábban építkezéseknél, földmunkánál, távolság-meghatározásnál, elsősorban és leggyakrabban földmérésnél alkalmazták, így a királyi hold (ld. 4.27.3) meghatározásánál is. Megismétlem: a királyi jelző országost is jelent. E vonatkozásban az etalonba rögzített nagyságával századokon át biztosította a hivatalos hossz- és földmértékek viszonylagos egységét. 3.29.4 Az erdőöl szintén országos érvényű mértéknek nevezhető. Nem tévesztendő össze a még napjainkban is használt erdei öllel, ez űrmérték. Az erdőöl hosszmérték. Külföldi előfordulásáról nem tudunk, magyar sajátosság. Kialakulására azonban semmi közvetlen adatunk nincs. Az elődök, így Tagányi 322 és Hóman 323 is csak említik. A jelző arra utal, mintha az erdő mérésével kapcsolatban alakult volna ki, később azonban általánosult, és más művelési ágat, szántót, telket is mértek vele. A valóság azonban más. De kezdjük a vizsgálatot a közepén. Terminológiai problémát nem okoz, amennyiben a latin megnevezés általában hasonló az ölnél, illetve királyi ölnél ismertetett nevekkel (brachia, cubitus, ulna), de természetesen itt van jelző:: „silvatica". Hazai latin szótárainkban nem szerepel. Első előfordulását a Váradi káptalan 1318. évi okleveléből ismerjük: „ulna, cum mensura sfluatica". 3 24 Az Egri káptalan 1429. évi oklevelében: „ulna siluestris". 3 2 5 Másik nevén először a Váradi káptalan 1344. évi oklevelében szerepel: brachia silvestre. 326 A harmadik latin név első előfordulása egyúttal a magyar név első adata is, Bebek István országbíró 1369. évi oklevelében olvasható: „cubitus vulgariter erdeusengh." 327 Ugyancsak így, de másik latin kifejezéssel a Vasvári káptalan 1378. évi oklevelében: ulna silvalis „wlgo erdeuseng". 328 Cubitus silvarum 1503-ban. 329 így 1506-ban és magyarul is: erdősing. 330 1540-ben azonban a magyar név jelző nélkül is előfordul: ulna silvalis „wlgo seng nominata". 331 A sing-öl jelentésre ld. singet (3.32). Mértek vele telket, 332 szántót, 333 utat, 334 malomgátat, 335 de erdőre nem találtam adatot. Nagyságát a királyi ölnél részletesen ismertetett estimációkból ismerjük (ld. 3.29.3). 7 Bogdán 97
