Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
részt idézem: „corda facit passus novem". 118 A város felmérésénél használt mérőkötél tehát 9 királyi kettőslépés volt, így 16,88 m nagyságú. Ország Kristóf javainak 1568. évi becsűje alkalmával a felméréshez olyan kötelet használtak, amelynek hossza egy királyi hold szélessége volt, 119 vagyis 12 királyi öl (ld. 4.27.3), azaz 37,512 m. Ismét adalék a hivatalos mérőkötél alkalmazására és annak a királyi földmértékhez való alkalmaztatására. Takáts a kötélre vonatkozó nyelvtörténeti adalékjában említi: az egri réteken 1592-ben húsz kötél hosszú rét 102 holdat tett, tehát — mondja a jelentés — egy kötél 80 öl hosszú (Ain Schnur 80 Klafter). 120 Csakhogy Takáts tévedett. Az eredetiben az évszám 1596, és nem a magyarországi Eger városról van szó, hanem az osztrák Erla bei Wien helységről, 121 így adata minket nem érdekelhet. Végül egy keltezetlen, XVI. századi adat. A Somlai javak osztásakor „azkeotelnek myndenyke tezen tyzen hat rwadt". 122 Hogy ez a rúd mekkora lehetett, nem találhatjuk ki. Az ismert 10 m-es rúdnagysággal (ld. 3.31) 160 m lenne, de ez túlságosan hosszú a méréshez, a fele valószínűbb (részletesen ld. 3.31). A nem speciális mérőkötéladatok összefoglalójául néhány megállapítás. A kötél általában mérőeszköz. Egyes esetekben azonban állandósul a nagysága. E vonatkozásban egyrészt országosan egységes hivatalos mérőkötél — s esetenként mértékegység —, másrészt helyileg szokásos mérőkötél alakult ki, s itt is esetenként mértékegység is. A hivatalos mérőkötél nagyságát a királyi hold elvi etalonja alakította. A kötél nagyságát a mérendő terület, illetve művelési ág is befolyásolta. Szőlőben, városban stb. rövidebb, szántón, réten stb. hosszabb kötelet használtak. A rövidebb kb. 13—17 m, a hosszabb 30-82 m, átlagosan 30-40 m hosszú lehetett. Speciális mérőkötél a bányakötél. Mint Lenen az 1546. évi, mint Schnuer az 1573. évi bányarendtartásban fordul elő először, de elsősorban földmérték, részletesen ott foglalkozom vele (ld. 4.32, 4.46.3), itt csak hosszmérték szerepére vonatkozó rész, idézem: „ein lehen dasist 7 perglachter", illetve „Ain [Schnur] das ist siben Lachter". 12 3 Vagyis a bányakötél 7 bányaöl (ld. 2.29.6) hosszú, így a nagysága 14,1511 m volt. Rövidségét felhasználási célja indokolja. 3.25 LÁB A görögöknél pus névvel a rendszer negyedik tagja, 16 ujj nagyságú, 30,83 cm-nek felel meg. 124 A rómaiaknál pes néven szintén a negyedik tag, ugyancsak 16 ujj nagyságú és 29,57 cm-nek megfelelő. 125 A kora-középkori európai népeknél 28—35 cm-es nagyságban elterjedt mérték. 126 Német területeken 770-800 között általában ^ío, l li 6, ritkábban V24 mérőrúd (virga, pertica), illetve Vi 5 királyi rúd (virga regalis, Königsrute) nagyságú volt. 12 7 Inaménak ez utóbbi metrikus adatával (ld. 3.31) számítva a germán királyi láb 31,33 cm-nek felelt meg. A Mosel vidékén a XII. században a helyi láb többnyire l /i 6 rúd (Rute) nagysággal, 27,8-46,8 cm között változott, általában 28-29 cm, 128 a XIV. században pedig l/15v 2 rúd (virga). 129 Lossai 1498-ban pes néven 4 tenyér nagyságban adja meg, és a művében közölt rajz
