Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
fele a hold szélessége, háromszorosa annak a hossza -, így a 75,024 m-es nagyság. Ezen hosszúságból viszont a vastagságára is lehet következtetni. Ma egy kb. 3 mm vastag zsinór-gombolyag kb. 70 m hosszú, kb. 30 dkg súlyú és kb. 10 cm átmérővel 10 cm magas henger, amelynek a közepe azonban kb. 3 cm átmérőben üres; ez a tömeg belefér egy ember markába. Maximálisan háromszor ilyen, tehát kb. 10 mm vastag lehetett az a 24 öles (75 m-es) mérőkötél, mert így az említett trapellumba még belefért. Kérdés, kellett-e ez a vastagság? Nem feltétlenül. A mérés technikája nem kívánja ezt. A vékonyabb eszköz könnyebben kezelhető. Úgy gondolom, hogy a 3-10 mm között az 5-6 mm vastagság a célnak legmegfelelőbb. S az ilyen vastagságú sodrat nevezhető kötélnek is, zsinórnak is, s egyúttal a chorda, funiculus és zona alapjelentésének is megfelel. Megjegyzem, hogy a királyi öl tárgyalt etalonja (ld. 3.29.31) e problémához nem ad támpontot, mert azt ügyiratmellékletnek készítették. Egyébként 1 mm vastag. Az előbb tárgyalt, országbíró-féle mérőeszközt nevezhetjük hivatalos mérőkötélnek. Feltehetően korábban is alkalmazták, 1336-ban már régi gyakorlat lehetett, az említés módja erre utal, s hogy későbben is alkalmazták, arra van adatunk. A Garamszentbenedeki konvent Körmöcbányát illető 1405. évi oklevelében olvashatjuk: „ad nos redundas in quodam sacculo quadam cordas seu funem" végezték a mérést. 89 Tehát ezt a kötelet is zsákocskában küldik; ez a tény megerősíti a trapellumról mondottakat, s azt is megtudtuk, hogy a corda és a funis azonos értelmű. Végezetül: e hivatalosnak nevezett mérőkötél nagyságát egyik esetben sem közlik az oklevelek. Lehet, hogy azért, mert köztudott volt. Ha ez így áll, akkor arra gondolhatunk, hogy e mérőeszköz nemcsak ad hoc esetben volt mértékegység, hanem általában is. De ez csak elvi lehetőség. Az ellenkezőjére hozhatnák fel: van eset, amikor nem küldenek mérőkötelet, de kötéllel és királyi mértékkel kell mérni. Pl. Bebek István országbíró 1360. évi oklevelében olvashatjuk: „tracto funiculo mesurassent regali cum mensura", 90 vagy Garai Miklós nádor 1430. évi oklevelében: „regali cum mensura funiculo mensurationis mesurando". 9 1 Vigyáznunk kell tehát az általánosítással. Viszont az is igaz, hogy ezen általánosan, országosan használt hivatalosnak nevezett mérőkötél mellett voltak hivatalosnak ítélhető helyiek is. Legkorábbi adatunk a Szepesi káptalannak 1322. évi oklevelében van: „ad spatium latitudine viginti cordas mensure populorum de villa Bathyz", 92 és ismét a káptalan 1417. évi oklevelében. 9 3 A következő helyi mérték Sáros megye 1338. évi oklevelében szerepel: „fune mensurando ... ad mensuram .. . térre Geichehalma." 94 A Csázmai káptalan 1358. évi oklevelében az található: „mensuratis cum parvo fune consueto." 9s Hozzáteszem: ez a horvát-szlavón területen szokásos kis kötél esetleg azonos lehet a későbben, a kötélnagyságoknál említendő, szintén e területen előforduló, 50 cubitus nagyságú kötéllel, szemben a 63 cubitus nagyságúval. Ugyancsak a déli területre vonatkozik a Zágráb megye 1402. évi oklevelében szereplő adat: „cum zona ecclesie nostre [menjsurando" osztják Karyloucht, 96 vagyis a zágrábi egyház kötelével. Majd két évszázaddal későbbről a Felvidékről van helyi kötélre adat. Kassán 1590-ben „az Varas kötelével" mérnek ki szántóföldet. 97 Ez már kétségtelenül hivatalos mérőkötél, s egyúttal mérték. A kötélnagyság ismertetését néhány megjegyzéssel kell indítani. Terminológiai
