Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
2.3 MÉRÉS E témakörben is szükséges néhány általános észrevétel, természetesen csupán a tárgyalt két mértékfajta szempontjából. A mérés az összehasonlítás egy ismert állandó érték: a mértékegység és a,mérendő mennyiség között. Mérés tehát a mértékegység, vagyis az egységül választott fizikai mennyiség nélkül nem lehetséges. Az összehasonlítás annak a megállapítása, hogy a mérendő azonos-e a mértékegységgel, s ha nem, hányadrésze vagy hányszorosa annak? Ezt a mennyiségi viszonyt fejezi ki a mérőszám, melynek szorzata a mértékegységgel adja a mérés eredményét, pl. 1 láb = 4 tenyér, illetve 1 tenyér = l U láb. A mérés tehát számlálással kapcsolatos, a mérőszám pedig lehet egész és lehet törtszám is. A mérés módja kétféle. Egyszerű a mérés, amikor a mérendőt az etalonnal megtestesített mértékegységgel, illetve mérőeszközzel közvetlenül összehasonlíthatjuk. Ez a helyzet általában a hosszmértékeknél. Nehezebb a mérés, amikor a közvetlen összehasonlítás nem lehetséges vagy már nagyon bonyolult. Ilyenkor vagy közvetítő eszközre (pl. mérleg) van szükség, vagy számításra, illetve a közvetlen mérésre és a számításra. Ez a helyzet a terület-, illetve földmértékeknél. Az összehasonlításnál nem közömbös a mérési irány sem. Használhatunk ugyanis a mérendőnél nagyobb, de annál kisebb mértékegységet is. A célszerűség azt kívánja, hogy az eredmény: a mérőszám egyszerű legyen, pontosabban: lehetőleg kisebb egész szám. E kívánság akkor érhető el a legjobban, ha a mérendő és a mértékegység nagyságrendileg közelítik egymást. E kívánság az oka a többféle egynemű mértékegység kialakulásának. De nemcsak a célszerűség kívánja ezt a nagyságrendi közelítést — így a mértékegységek többféleségét is —, hanem a mérés pontossága is. A mérési hiba egyik, gyöke ide nyúlik: az alkalmatlan mértékegység használatához. Ha pl. kis mennyiséget nagy mértékegységgel — pl. arasznyi nagyságot mérfölddel - akarunk meghatározni, az eredmény: a mérőszám eleve pontatlan lesz. E méréshez kisebb mérték szükséges, s ha ilyen nincs, létesíteni kell. A pontosság iránti igény azonban viszonylagos. Lényegében az adott anyagi és szellemi kultúra ismerettartományától függ, illetve a mérendő mivoltából és mennyiségi nagyságrendjétől. E szempontból tehát azonos kultúrszinten is változhat a pontosság igénye, de azonos mérendőnél különböző szinten is azonos maradhat. Triviálisan: mikrorendű igénye a középkor emberének nem is lehetett, és más volt a pontossági igénye pl. a textília és más a fold tekintetében. A mérendőnek a szerepét a pontossági igény alakulásában talán így határozhatnánk meg: mennél nagyobb az, mennél több
