Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
1462-től estimációk: királyi hold, 1488., 1517. estimációk királyi hold, kivéve Csallóközt, itt 12 fáig darabszám, összesen 5 mérték. Erdő: 1055: erdő, 1214: hold, 1272: ekealja, XIV. századtól a becsünél királyi ekealja, királyi hold, 1460-tól estimációk királyi ekealja, királyi hold. összesen 3 mérték. Az előbb mondottakon kívül azt is megállapíthatjuk, hogy az egyes sajátos mértékeket fokozatosan funkciójuktól eltérően más művelési ágaknál is alkalmazták, vagyis általánosultak, már a XIII. századtól kezdődően. Elsősorban két mérték ilyen: az ekealja és a hold, a nagyságrendtől függően alkalmazva. A XV. század második felében már hivatalosan is mint királyi mérték, e kettő az, amelynek segítségével a területnagyságot a művelési ágtól függetlenül is meghatározzák. És természetesen ilyenek a nem funkció szerint alakult, így általános mértékek, a napszám, a felezőrendszer tagjai, a mérőeszközből alakultak stb., ahogyan az a következőkből kitűnik. 4.72 A mértéktípusok a mértékek alakulási módja szerint rendszerezhetők. Többségük eredete a föld kapacitására, illetve a műveléssel kapcsolatos szükségletekre vezethetők vissza. Három fő típus alakult ki: a föld vetőmagszükségletéből, a föld munkaszükségletéből és a föld termőképességéből létrejött mértékek. Valamennyi tehát természeti mérték. Hasonló a többi is, csak nem ilyen egységes alapon fejlődött, de mindegyik a földdel szorosan kapcsolatos: a föld mérésével, osztásával, fekvésével. Vegyük sorra a típusokat, azokon belül a mértékeket, első okleveles előfordulások keltét és a kb. metrikus nagyságot is közölve. A föld vetőmagszükségletéből alakult a vetőmag mennyiségét, illetve az egységnyi szükségletet meghatározó űr-gabonamértékek földmértékekként való alkalmazása, amikor a földmérték-egység neve a helyileg szokásos gabonamérték neve lett. Két ilyen mérték van, illetve korszakunk végén indul meg ez az átváltási folyamat. A szántónál alkalmazták őket, érthetően a funkció szerint. Ezek: bizonyosan 1562: köböl, 21-58 ár, esetlegesen 1549: mérő. A föld munkaszükségletéből többféle mérték alakult. Részint a talajművelő, részint a kezelő, részint a betakarító munka jellegzetes műveletéből, eszközéből, illetve egyre-többre, mindegyikre érvényes munkából erednek. A mértékegység a munkaegység lett. Mégpedig az 1 ember által 1 nap alatt elvégezhető munka, illetve: a munkahely egysége alakított mértékegységet, s innen kapta a nevét. E típushoz tartozó mértékeknek több alcsoportja van. Általános. Nevében is jelzi, hogy többféle munkára alkalmas, s ténylegesen is a szántónál, rétnél, szőlőnél alkalmazták, az Európa-szerte dívó mértéket. 1322: napszám, 25—47 ár. Ezen alcsoportba kell sorolnunk a munkahelyegységgel kapcsolatos, illetve ezek mennyiségét általában: csak a névvel vagy esetleg darabszámmal is meghatározó mértékeket. Elsőnek kell említeni az Európa-szerte dívó, gazdasági alapegységből alakult mértékeket: ez a telek: 1002: külső (+ belső) telek, 272 hektár, 1270: belső telek, 35-290 ár, XIV. század: bányatelek, 4 ár. Szorosan ezekhez kapcsolódik, esetlegesen való alkalmazással, a gazdasági egység aprózódása folyamán, felezőrendszerrel alakult mértékek. Media, 1358: belső teleknél,
