Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

forrásban szerepelt a niva is (ld. szántó 4.43). Nem vagyok szlavista, de azért megpróbálkozom a magyarázattal. Miklosich szótára indexében a zaklop' ószlovénnek jelzett szónál utal a szótárának klepa rendszavára mint alapszóra, érdekes módon azonban az alapszónál a sok szláv között a szlovák vonatkozás egyáltalán nem fordul elő.

966 ViszontKniezsa a szótárában a kalapács, kalapál rendszóknál a klepac, illetve klepati szavakról megállapítja, hogy „a szláv szó eredeti jelentése »Sensenhammer; kaszafenő kalapács« lehetett", illetve: „már az ősszlovákban kialakult a »kaszát kalapál« jelentés is". Igaz viszont, hogy a zaklep változatot egyáltalán nem említi. Nos, ez a zaklepi szó jelenthetett az idézett helyen és időben kaszaélesítő kalapácsot, illetve ezen keresztül a kikalapált, tehát éles kaszát, és ezen a jelentésen keresztül lehetett földmértéke a rétnek. 1 zaklepi akkora rét területet jelölhetett, amekkorát egy kalapálással kiélesített kaszával le lehetett vágni. Ez a terület természetesen függ a kasza és a fű minőségétől, de nyilvánvaló, hogy a huzamosabb gyakorlat kialakíthatott átlagos nagyságot. De hogy a zaklepi mint föld mérték mekkora területet jelölhetett konkrétan, nem találhatjuk ki. Valószínű azonban, hogy kisebb volt a kaszaaljánál (ld. 4.30), mert egyszeri kalapálással egy napon keresztül nem kaszálhattak volna, hisz még a századfordulón is napjában kétszer kikalapálták a kasza élét.

9 6 7 Befejezésül az előbbiekben idézett, s a vonatkozó, de az azonosság miatt idézni feleslegesnek ítélt adatokból csak azt állapíthatom meg, hogy a rét önmagában nem volt földmérték, ellentétben a szántóval, szőlővel, de hasonlóan az erdőhöz. Nem volt olyan fontos művelési ág — mint az előző kettő —, hogy önmagában is mérték legyen. 4.65 TANYA A mai közkeletű jelentése feltételeztethetné, hogy esetleg - szállás értelemben, a telekhez hasonlóan - bizonyos esetekben földmérték is volt, tárgyalni kell tehát a kérdést. A hazai latin szótáraink közül a XVI. századiakban se magyarul, se latinul nem található. A későbbiek közül csak Páriz-Pápaioan szerepel, a magyar résznél, de a latin (illetve német) megfelelője e szó ősi jelentését (ld. itt később) tünteti fel: locus piscaturae, vagyis haiászóhely. Okleveleinkben általában piscatura, piscatio, ritkábban piscina, retia. Első előfordulása egyúttal a latin és magyar szó együttes előfordulása. II. Géza budai vonatkozású, 1148. évi oklevelében olvashatjuk: „preterea piscaturam que vulgo Tonya dicitur a portu Megér usque ad magnam insulam Regis."

9 68 Meg kell azonban jegyeznem a következőket. Az oklevélszótár szerint a tanya első előfordulása 1095. Csakhogy e forrás I. Lászlónak 1086-ra keltezett hamis oklevele, s az a rész, ahol a vulgózás szerepel, Sörös megállapítása szerint 1200 körül kelt.

969 Következőnek 1109. évet ad a szótár, de az idézett rész Kálmán vonatkozó oklevelének hamis példányában szerepel, az eredetiben nincs benne.

970 A tanya tehát haiászóhely, és csakis ilyen jelentésben fordul elő levéltári forrásainkban a XVI. század végéig. Semmi nyoma, hogy földmérték lett volna. Nem is lehet. 18* 275