Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
22%, mint 1229-nél volt) a következők szerint: háromszor volt 14 és 20 hektár, kétszer pedig 3,4, 8, 17, 19, 22,25 és 51 hektár, a többi egyedi. Mindebből pedig az következik, hogy a telek munkahely (telekföld) értelemben nem lehetett olyan földmérték, mint a germán Hufe volt. Mivel pedig még a XII. századi teleknagyság adatainknál is rendkívül nagy a szórás — ha egyáltalán használhatjuk ezt a kifejezést —, és mivel a Königshufe 48 hektáros terjedelme e században — de még a következőkben — sem fordul elő, egyáltalán nem valószínű az, hogy a germán telekrendszert azon mód átvettük volna (ld. 2.21.1). A nálunk kialakult telekrendszer — e vonatkozásban — csak elvileg volt azonos az európaival, amennyiben az adott társadalmi rend és technológia, a mezőgazdasági művelés — a munkaerő és munkaeszköz, a tartózkodási hely, valamint a munkahely hármas egysége — más rendszer kialakítására nem adott lehetőséget. Gyakorlatilag a körülmények alakították. De a kialakított nagyság esetleg lehetett a település számára — bizonyos időhatáron belül — közkeletű nagyságjelölés is -, így földmérték általában —, s telekföldet mondva pl. 10 holdat értettek alatta. Mi a helyzet a tartózkodási hellyel, e belső telekkel? Ezt már több szempontból vizsgálhatjuk. Vannak kiterjedés, nagyság és oldalviszony adataink. Vizsgáljuk sorra az első kettőnél természetesen a metrikus adatokat. Mindkét kiterjedést 11 esetben ismerjük. Szélesség—hosszúság-rendben méterben megadva a következők: 22 X 22 (városi) 27 X46 (városi) 29X 188, 43 X 81, 50 X 200, 60 X 81, 75 X 117, 80 X 80, 88 X 156,119 X 244,156 X 156 m. A szélesség szempontjából azonos nincs közöttük, a hosszúságnál kétszer szerepel a 81 m és háromszor a 156 m. Csak a szélességet 13 esetben ismerjük: 22,26, 35,41 - kétszer -, 44 — kétszer -, 48,52,62,66, 74 és 75 m. A nagyságra két — időben és térben változó - típusú adatunk van. Az egyik a kiterjedéssel meghatározott, a másik a holdban megadott nagyság. Az előbbire az említett 11 esetbeli adatunk van. Árban a következők: 5 (városi), 12 (városi), 35,48, 54, 64, 88, 100, 136, 244, 290 ár. Valamennyi más nagyság. A holdban megadott nagyság 11 esetben volt, de nem tudjuk, melyik rendszer, ezért a királyi, a szokásos és a helyi hold (átlag) együttes adatait közlöm, szintén árban. 8 esetben (XIII. sz. 1, XIV. sz. 5, XV. sz. 2 eset) volt 84 - 28 - 73 ár, 1 esetben (XIII. sz.) 169 - 56 - 146 ár, és 2 esetben (XIII. sz. 1, XIV. sz. 1 eset) volt 263 - 144 - 220 ár. De egy kivétellel valamennyi dunántúli, és e típusnál már tapasztalhattunk gyakoriságot, viszont e nagyságok egyike sem felel meg az előbbi, kiterjedés szerinti nagyságoknak. Mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy a tartózkodási hely: a belső telek nem volt konkrét, országosan kb. azonos nagyságrenden ingadozó földmérték. Településenként azonban — bizonyos időhatáron belül — egységes és köztudott volt a nagysága, ez volt az adóegység. S amikor a XIV. század során megkezdődött a megosztás folyamata, s ennek eredményeként résztelkek keletkeztek — fél-, negyed-, sőt kisebb telkek (ld. 4.22, 4.26, 4.34, 4.40), a XVI. századra devalválódva általában a negyedtelek (quartale, fertály, ld. 4.26) lesz az adóegység, 8 8 8 ezen keresztül pedig nagy ságjelölés, olyan földmérték, melynek a konkrét nagysága helyenként — tájanként — változó.
