Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
A telek nagyságának vizsgálatát kezdjük a germán adatokkal, megjegyezve, hogy a területnagyság az egész üzemegységet jelöli. 800 körüli időben a Feldhufe 30 jugerum, így kb. 20 hektár, a Waldhufe pedig 60 jugerum, így kb. 41 hektár nagyságú. 784 800—1200 között a Königshufe vagy mansus (hoba) regalis 30 X 720 Königsrute, így 47,7 hektár nagyságú, 78s ez azonban már 120jugerumból állt. 786 A X-XIV.században Mosel vidékén a kleine Hufe 30 Morgen, a Rotthufe 90—120, átlagosan 60 Morgen, a Königshufe 120, 160 Morgen nagy. 787 A XIV. századi német allodia 14—195,átlagosan 58 Morgen, a praedia 10-165, átlagosan 55 Morgen, a curtis pedig kb. 13 Morgen terjedelmű. 788 Az osztrák telekről csak egy adatunk van, az is késői. A Pozsonyi káptalannak hitbér ügyében kiállított 1338. évi oklevelében olvasható: „unam integram curiam in dicta possessione Hof cum sexaginta terrae teutonicalibus jugeribus", és az oklevél megjegyzi, hogy Hof „ex aha parte aquae Marva" fekszik. 789 Werner azonosítani is tudta az ausztriai Hof an den March helységgel. Idevalósi volt az oklevélben szereplő feleség, a férj pedig, Csölösztői Jakab a Pozsonyi káptalannál illetékes. 790 Az adat nem a belső telek nagyságára, hanem már a tartozékokra vonatkozik. A hold jelzőjének jelentése lényegében osztrák. S ha az alsó-ausztriai hold nagyságával (ld. 427) számolunk, akkor ez a telektartozék kb. 32 hektár nagyságú lehetett. A hazai teleknagyságra vonatkozó adataink ismertetése előtt szükséges néhány megjegyzés. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy a kérdést kizárólag abból a célból vizsgálom, hogy földmérték is volt-e a telek, mint ahogyan a germán Hufe az volt. Ezzel egyúttal azonban azt is kérdezzük, hogy eleink átvették-e, illetve mikor és milyen formában az európai telekszervezetet? Vizsgálatunk célja — elsősorban Szabó István céljától eltérően — megengedi, hogy a társadalmi-jogi vonatkozásoktól eltekintsünk. Annál is inkább tehetjük, mert a telekszervezet elsősorban gazdaságtechnikai fogalom. Ezen üzemegységnek tehát a termelés szempontjából mások a fő részei, mint a Szabó megállapította részek (ház, szántó, rét, közösben való részesedés). 791 A munkaerő, a munkaeszköz és a munkatárgy konkretizálása adja meg a fő tényezőket. Azt is meg kell állapítanunk, hogy a telekszervezet alapvetően földművelő, közelebbről a szántó-vető művelés egysége. Az ezen műveléshez alapvetően szükséges tényezők alakították ki, fő részeit ezek adják. így: 1. a földművelő ember, művelő eszközeivel, haszonállataival, 2. a számukra szükséges tartózkodási hely — ház, istálló, fészer, udvar stb. —, ezekből alakul ki aztán a belső telek, 3. a munkahely — a megélhetésüket, fenntartásukat, a karbantartással és a terméktöbblettel (járadékkal) együtt biztosító föld,a későbbi tartozékok,röviden: szántó, rét, erdő (mint épület, eszköz és tüzelőanyagforrás), de a termés szempontjából az első, a szántó a lényeges és meghatározó, a másik kettő célja a fenntartás és karbantartás. Az is bizonyos, hogy a termelő-üzemegység involvál bizonyos kapacitást, s ezen keresztül bizonyos helyszükségletet, mint földnagyságot, melynek alsó és felső határát az adott technológia meghatározza. A konkrét nagyság természetesen ezen belül az adott viszonyoktól függően változhat. És éppen ez az a tényező, amelyik alkalmas arra, hogy a telket egyúttal földmértékké is alakítsa.
