Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
összefoglalóul a következőket állapíthatjuk meg. A kötelet mint földmértéket már a XIII. században, külterületek mérésénél alkalmazták, többségben a szántónál, ritkábban a rétnél. Kezdetben úgy, hogy a terület szélességét jelölte — mint mérőeszközből lett hosszmérték —, mert annak hosszúsága megadott, illetve köztudott volt, így a terület nagyságát megállapíthatták. Ez ún. általánosan dívó szélességmérés (ld. 2.31). E gyakorlatból alakulhatott ki 1 kötél földnek az adott helyen ismert területnagysága, és amikor 1 kötél földről volt szó, ezt értették alatta. Helyi nagyságok létesültek tehát, amire a botizi, velikai adat konkrétan utal is. Az ország különböző pontjairól vannak adataink, de ezek inkább a horvát-szlavón területen sűrűsödnek a XV. században. Konkrét nagyságot csak néhány esetben ismerünk. 1273-ban Sáros városnál 12 X 25 szokásos öl, így kb. 10,5 ár nagyságú, de az adata gyanús. 1492-ben a gömöri Belesér környékén 1 kötél = 3 szokásos hold, így kb. 84 ár. 1500 körül a küküllöi Királyfalva környékén 1 kötél = 1 királyi hold, így 84 ár. Ország Kristóf javainak 1568. évi becsüjénél 1 kötél = x \b királyi hold, így Már. 1587-ben az abaúji Alsómerán 1 kiskötél= V2 helyi hold = 2 köböl = 37 ár, 1 nagykötél =1 helyi hold = 4 köböl = 73 ár. Bár a nagyságrend két érték körül csoportosul látszólag, az általánosítástól azonban óvakodnunk kell. A kötél tehát úgy földmérték, hogy kezdetben a terület közismert hosszúsága mellett annak szélességét jelölő hosszmérték maradt, később azonban — kor, terület szerint változó — konkrét területnagyságot jelölt, de valódi területmérték — négyszögkötél — gyakorlatilag nem lett, ám a XVI. század második felében már számítási egység volt. 4.32.1 A bányakötél speciális földmérték. Német, közelebbről szász eredetű, neve az általános gyakorlatban Lenen volt. Hazai német szótáraink közül azonban egyik sem adja ezt a fordítást. A Lenen Mártonnál kölcsönzött-, árendás-, jutalomjószág, Kollonicsnál hűbér, bérföld, Ballaginál hűbér, bérföld, hűbérpénz, adomány, Pechnél (pedig szakszótár) adomány, Kelemennél hűbér, Halásznál pedig hűbér, illetve bányász területmérték, de magyar megfelelőt ő sem ad. Viszont a Miksa-féle 1573. évi bányarendtartás 5. articulusa szerint: „schnur oder Lenen", 502 és Jurievich — a maga korában érvényben levő rendelet vonatkozó részénél — latinul írva a funiculus montanisticus kifejezést használja, és megjegyzi: „Funiculus montanisticus (Berg-Lehen, Berg-Schnur) vocatur etiam Corda, Zona montanistica, item feudum". s03 Ezek után ha nincs is közvetlen forrásunk - nem kétséges a magyar név: bányakötél. - E mérték azonban — a rendes kötélhez hasonlóan — e néven hosszmérték is és földmérték is volt. Az előbbit tárgyalva (ld. 3.24) láttuk, hogy a selmeci, így alsó-magyarországi gyakorlatban 7 selmeci bányaöl, így 14,15 m nagyságú volt. A bányakötél mint földmérték azonos viszonyszámú. A selmeci XIV. századi rendtartás szerint: „siben lachter behalten in lehen". 504 Az 1546. évi bányarendtartás szerint: „ain lehen, das ist siben berglachter", 505 és így közli a Miksa-féle 1573. évi bányarendtartás 6. articulusa is: „ain Lehen, das ist siben Lachter". 506 S hogy melyik kiterjedésre vonatkozik, Agricola megmagyarázza. ABech-féle 1557. évi fordításban ez olvasható: „Aber in lehen auff allenseiten ist siben lachtern. Ein massen aber ist offt gefierdt, oder lang, die gefierdte seiten seindt nach der lenge vnd breite gleich,
