Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
viszonyszámok szerint 261 kg búza, vagy 258 kg kétszeres, vagy 245 kg rozs, vagy 207 kg árpa, vagy 126 kg zab lenne a vetőmagigénye. A szepesi Swabócz 1599. évi comparatiója megerősíti a korábbi szepesi adatokat: 1 hold 4 köblös (cubulus). 357 Ha most is szepesi köbölt használtak, ugyanaz a helyzet, mint Kyssócon 1580-ban és Felicén 1586-ban. Ha a helyi holdra közölt adatainkat áttekintjük, színes képet látunk magunk előtt: sok fajtát és sokféle nagyságot. De mégsem eleget. Nem általánosíthatunk, mert az adattartományunk elég szegényes, főleg területileg. Csupán néhány megállapításra adnak módot. Mindenekelőtt: kétségtelen az, hogy a XIII. század elején létezett már a helyi hold, és mivel 1233-ban a szántási szokás határozza meg a nagyságot, feltehető, hogy a XII. század végén már létezett e mérték, mert a szokást nem egy emberöltő alakítja ki. Az 1270-es években aztán már nemcsak a szokás határoz holdnagyságot, hanem megállapítják kiterjedését: szélességét, hosszát királyi öllel kimérték. Kétségtelen az is, hogy a XIII. századra nemcsak az egyes település, hanem a nagyobb egység, a táj is megteremtette a maga mértékét, mint pl. a szepesi holdat. Adat igazolja azt is, hogy a XIV. századra kialakult egy másik, nevében a területre nem utaló helyi mérték: a rövidhold, amelyik esetleg azonos lehet a XVI. század elejéről dokumentált kisholddal. A XV. század végétől, de főleg a XVI. századtól van adat arra is, hogy a holdnál kisebb helyi földmérték is dívott: a kötél, a liko és a rúd. Ugyanakkor a kötél a holddal egyenlő, illetve annál nagyobb nagyságú mérték is volt, bizonyítván a hely nagyságalakító szerepét. A XVI. század derekától kezdve pedig a jellegzetes földmértéknek: a holdnak és a gabonamértéknek — főleg a köbölnek — viszonyára, elsősorban a vetőmagszükségletre, másodsorban azonban a gabonamértéknek földmértékké alakulására, illetve annak módjára kaptunk adatokat. Ami a helyi hold nagyságát illeti: itt a legszínesebb a kép. Konkrét, szélességgel, hosszúsággal meghatározott nagyságát a XIII—XIV. századból, majd a XVI. századból ismerjük. Ezek szerint az előbbi korszakban a szélesség — kerekítve — 22—38 m között, a hosszúság 193-262 m között változott, a terület pedig 4788-9847 m 2 , vagyis 47,9-98,5 ár között. A XVI. századtól kezdve azonban egy településen belül is sokkal nagyobb eltérést is tapasztalhatunk. A szélesség — kerekítve — 31—50 m között, a hosszúság 81-478 m, a terület pedig 2540-23 918 m 2 , vagyis 25,4-239,2 ár között, de mindegyik hold más méretű és területű volt, a hold átlagos nagysága pedig 10 229 m 2 , vagyis 102,3 ár. Az a tény, hogy egy településen belül, a különféle helyi adottságok hatására a XVI. század második felére 1 hold területe ennyire különböző volt — a szélső értékeknél majd tízszeres! — arra utal, hogy ez a nagyságrendi elkülönülési folyamat — egy településen belül is — jóval korábban megindult már. Éppen ezért fenntartással kell értékelni a századokkal korábbi konkrét nagyságadatokat is. A hold és a köböl, vagyis a földmérték és gabonamérték, illetve vetőmagszükséglet (ld. 4.31, 4.35 is) viszonyában a XVI. századtól kezdődően megismert adatoknál á
