Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

iussimus dare octoginta iugera terrarum".

103 Vagyis 3 X 80 : 2, tehát 1 ekealja = 120 hold. Az előbbi átlagos holdnagysággal számolva 46,20 hektár. Hasonló a nagyság Mihály zólyomi comes 1264. évi oklevelében: „terram ad vnum aratrum sufficientem, eximendo a tribus villis, Bedozer XL iugera terrarum . . . Hai XL iugera . . . Diwek XL iugera".

104 Vagyis 3 X 40, így 1 ekeallja = 120 hold. IV. Béla Patonyra vonatkozó 1268. évi oklevelében viszont ez áll: „ipsam terram vnius aratri, in qua esse dicuntur centum iugera arabilium terrarum".

10 5 Tehát 1 ekealja =100 hold, de: úgy mondják. Tehát egyrészt nem bizonyos, másrészt lehet, hogy ez helyi hold. A Tihanyi konvent Jutásra vonatkozó 1296. évi oklevelében ez olvasható: „centum et viginti iugera térre ad vsum vnius aratri videlicet sufficientia".

106 Tehát most is 120 hold 1 ekealja. A Szepesi káptalan Jemnikre vonatkozó 1349. évi oklevelében ez áll: „terram vnius medii aratri, videlicet septuaginta quinque iugera terrarum".

107 Tehát 1 ekealja = 150 hold, így lehetséges, hogy most is királyi mértékről van szó, s e feltevést támogatja az a körülmény is, hogy az oklevél azt is megmondja, ez a hold 12 X 72 öles, ami a királyi holdnak a mérete (ld. 4.27.3). A metrikus nagyság ettől függően 57 vagy 127 hektár. Kont Miklós nádor Ajkára vonatkozó 1356—67 körül kelt oklevelében olvashatjuk: „centum et viginta ac triginta jugeribus terrarum in toto uno aratro sufficientem", később pedig: „uno aratro . . . centum et viginta jugeribus terrarum in toto sufficientem".

108 Tehát 1 ekealja = 120 vagy 130 hold, az említett átlaggal 46,20 vagy 47,05 hektár. Sajnos, a szövegből nem lehet megállapítani, hogy az „ac triginta" miként értendő, de mivel másodszor csak 120 holdat említ, és ennyi volt eddig is a viszonyszám, ez a valószínűbb. Az általános adatoknál tehát három nagyságát tapasztaltuk az ekealfának: 100, 120 és 150 holdas, vagyis az említett átlaggal — kerekítve — 39,46 és 58 hektár nagyságot. Az első adatnál az „úgy mondják" alapján ítélve feltehetjük, hogy helyi ekealjáról van szó (ld. 4.24.4), az utóbbinál a viszonyszám miatt feltételezhető, hogy királyi mértékű (ld. 4.24.3), a 120 holdas pedig, tekintve hogy a Felvidéken és a Dunántúlon is előfordul, tehát nem helyi jelenség, és évszázados távlatban is azonos, mondhatnák esetleg, hogy ez szokásos ekealja, bár a kétségtelen adatoknál más értékeket kapunk (ld. 4.24.2). De gondolnunk kell arra a lehetőségre is, hogy éppen ezen és éppen a jellemző nagyságú viszonyszáma nem maradt fenn a szokásos ekealjának. De ismételjük másként a meggondolást. Három ekealja-rendszer közül ez esetben nem lehet királyi mértékről szó (mert az 150 holdas), lehetne tehát helyi vagy szokásos. A helyit viszont az jellemzi, hogy a nagysága helyenként változó. Mert ha azonos a viszonyszám, akkor általános, így országos a nagyság, vagyis a szokásos ekealja a mérték. A jelen esetben is a nagy tájegységektől is független a 120 holdas viszonyszám, így feltételezhető, hogy ez a szokásos ekealja. Az általános adatoknál még néhány dolgot kell megemlíteni. Az egyik az, hogy nem minden esetben használták a nagyobb területeknél az ekealja mértéket, előfordul, hogy megmaradtak a kisebb egységnél, a holdnál. Néhány példa. A Fehérvári káptalan 1228. évi oklevelében az van: „terram suam arabilem de uilla Ygol continentem CCL