Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
volt? Vagy, ha helyben nem kaphatták, miért ne szekereztek volna érte, még ha több hétig is tartott volna az út? Miért kínlódtak volna pl. egy ekével, amikor kettővel is művelhettek? Az ember mindenkor megalkotta vagy megszerezte azt, amire nagy szüksége volt. És gondoljunk arra is, hogy a szántás idénymunka, nem lehet azt a kapacitástól függővé tenni. Hisz a tár sasművelésnek is ez a fő indoka. Negyedszer: az az ugyancsak Heckenast által bizonyított tény, hogy a XIII. század elején a vaskohászatunk és vasfeldolgozásunk egy korszaka már lezárult, a vastermeléssel a szolgálónépek — a falusi csoportipar — által a földesúri igényt kielégítő művelésből átvált az új érctelepeket feltáró privilegizált bányászközösségek, illetve a városi vasművesek kezén árutermelő vállalkozássá, 79 azt bizonyítja, hogy az eke a XIII. század elején már végképpen nem lehetett „hiánycikk". Véleményem szerint tehát legkésőbben a XI—XII. század fordulóján már volt elegendő eke. Ez időtől kezdve az aratrum — sem önmagában, sem körülírásban — már nem egyidejűleg kettős jelentésű, már csak földmértéket jelent. Kivéve természetesen azon eseteket, amikor a szövegből világosan kitűnik, hogy az eszközről van szó. Rendszerint ökörrel együtt fordul elő, — gyakorta a földnek aratrumban való meghatározott mennyisége mellett, mint itt később látni fogjuk. Ezeknek oklevélben való említését mindig egyedileg kell elbírálni. Akként általánosítani, főleg azt a következtetést levonni, hogy ritkasága miatt szerepel — így az ökör is? ! -, nem lehet. Vizsgáljuk tovább az okleveleket a terminológia szempontjából. A következő adatunk 1061-ből való. Mivel azonban I. Béla szekszárdi alapítólevele gyanús, 80 ne vegyük figyelembe. így a kétségtelenül földmérték értelmű aratrum adat először Péter comes 1067 körül kelt, százdi monostort alapító levelében található: „do terra ... ad septem aratra ... in eadem térre remansit terra ad tria aratra ... terram .. . cum duobus aratris et mansibus seruorum . . . predium .. . cum tribus aratris et tribus servis. Do predium ... ad quinque aratra cum aratoribus .. . Do predium ... ad septem aratra". 81 S ha esetleg a bizonytalan keltezés aggasztana, következőnek I. Géza 1075. évi garamszentbenedeki alapítólevelében szerepel: „terram ad quinquaginta aratra". 82 Tehát magyarul x ekéhez való ekényi, így ekealja földet ad. És ez a „terra ad x aratra(um)" forma — amelyik aztán a többi mellett évszázadokon át él tovább — bizonyítja, hogy a kettős jelentés egyidejűsége ez időre már nem lehet általános, az aratrum e vonatkozásban elsősorban — ha nem kizárólag - csak földmértéket, ekealját jelent. A következő formát, bár a nagyságra is vonatkozik, itt idézem. Kálmán 1113. évi zobori adománylevelében olvashatjuk: „est térre, quantum potest laborare unum aratrum", majd: „ad II. aratra térre habét", végül önmagában: „ad [I.] aratrum". 83 Tehát az akkora föld, amekkorát egy eke megművelhet, körülírás után ekényi, ekealja föld; végül csak ekealja a meghatározás. Ilyen az 1114. évi esztergomi zsinat határozatának 36. fejezetében is: „Abbates, provisa facultate, monasteria cum Episcopo, ad duo aratra unum monachum regulariter vestitum et instructum teneant, et regulám Beati Bendeciti omnes Monarchi sciant et intellegant". 84 Vagyis egy szerzetes ellátáshoz két ekealja föld szükséges. A mennyiség problémája nem a miénk, nem foglalkozom vele.
