Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
„in quantitatem duorum digitorum deberet sursum elevari". 594 A mérték magyar neve elsőnek Kapuvár 1584. évi inventáriumában szerepel: az egyik átalagban az ecet „eg arazny es keth wyny". 5 95 A XIV-XV. századi okleveleinkben ez a mérték többnyire gabona-, tehát űrmérték, közelebbről a köböl nagyságának meghatározásánál szerepel mint a tenyér (ld. 3.34), illetve az arasz (ld. 3.21) kiegészítéseként. így pl. 1257-ben, 596 1292-ben, 597 1366-ban, 598 1381-ben 599 stb. A XVI. században pedig főleg a hordókban tárolt folyadékok (bor, ecet stb.) mennyiségének, illetve hiányának megállapítására alkalmazták. így pl. 1520-ban, 600 1587-ben, 601 1597-ben 602 stb. Azt viszont nem lehet az adatokból megállapítani, hogy ezen ujjmértéknek mekkora a pontos nagysága. A köböl meghatározó esetekben esetleg királyi ujjról is lehet szó. Ennek a nagyságát alább megpróbálom kiszámítani. 3.35.1 Királyi ujj. Bendefy nek e mértékre vonatkozó adatait 603 a többször említettek (ld. 3.21, 3.25, 3.26, 3.29.3, 3.30.2, 3.24) értelmében nem fogadhatom el, csupán azt, ami természetes: 1 ujj = l f4 tenyér. Viszont ezt a mértéket nemcsak az osztrák, hanem más német nyelvterületen sem használták a XVI. század utáni rendszerek. 604 A latinok is csak részben, így a spanyolok, ahol 1 ujj (dedo) = láb (pié), 605 vagyis megmaradt a régi római mérték aránya: 1 digitus = */i6 pes. 606 A fenti viszonyszámok segítségével - mivel más támpont nincs — számíthatjuk ki a királyi mértékrendszer (ld. 2.24.1) segítségével és a királyi öl metrikus nagyságából (ld. 3.29.3) az ujjnak a többi királyi mértékhez való viszonyát és metrikus nagyságát. A sor (természetesen királyi mértékkel) így alakul: / «;)'= 1/1 v 3 hüvelyk = */ 4 tenyér = Vio arasz = láb — x hirőf= 1 /4 8 lépés = ! /9 6 kettőslépés = Vi 60 öl - 0,0195475 m = 1,954 cm. Ez a nagyság viszont elenyésző (0,2 mm) különbségtől eltekintve nem a római, hanem a görög ujj nagysága. Természetesen nem jelenti azt, hogy innen vettük át. Az ilyen rendszerek kialakulásakor nem is annyira a rendszer egyes tagjainak tényleges nagysága, hanem azoknak az alapmértékegységhez való viszonya a döntő. A királyi mellett természetesen használtak helyi ujjakat is. Ezeknek nagysága nyilván változó, mindenkor a mérő ember ujjának megfelelő lehetett, hiszen ez volt a tényleges mérce (ld. 3.34 is). Az eltérés azonban nem olyan jelentős (néhány mm), s gondoljunk arra is, hogy a középkori gyakorlati életben egy ujjnál kisebb mértéknek nem lehetett jelentősége. 3.36 VÉG A görög-római rendszerben nem szerepel, hisz csak később, átvitt értelemben és csak sajátosan nevezhető hosszmértéknek. Az európai textilművesség és -kereskedelem teremtette meg, s alakította tovább. Jelenti a felgöngyölt textíliának a fajtától, minőségtől, származási helytől, a rőf szerinti mértékben különböző szélességtől (50-140 cm) függően változó hosszát (50-120 m). így nem is alakulhatott ki annyiféle helyi fajtája, mint a rőfnek, nem is annyira egy-egy város, hanem a vonatkozó textília nevével jellegzetesítették. S mivel csak sajátosan nevezhető hosszmértéknek, a mértéktörténeti irodalomban nem, legfeljebb utalásként szerepel.
