Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
lehet — öl nem —, ha textíliára vonatkozik. Amikor másra, akkor a megmért tárgy, illetve a szövegértelmezés dönti el a jelentést, gyűjtött anyagom szerint mindig egyértelműen. A három szó használatában azonban a XIII. század végétől kezdve mintha valami rendszer mutatkozna. A textíliák mérésénél többnyire ulna, az egyéb tárgyak mérésénél pedig inkább brachium és cubitus szerepel. De nem kizárólagosan. Pl. 1397-ben Zsigmond oklevelében a posztókereskedelemmel kapcsolatban vagylagosan használták: „ulnis seu brachii". 401 Vigyázni kell tehát az ítélettel. Brachium először 1255-ben taláható 402 - a hamis okleveleket nem, illetve csak a helyes keltezés szerint véve figyelembe —, cubitus 1141-46-ban 403 vagylagosan „cubitus aut amplexus" 1370-ben, 404 az ulna pedig 1152-ben. 405 Magyarul először 1243-ban a németes „reyf" alak 406 a magyarabb „reff" csak 1545-ben 407 fordul elő. A német Elle szóval pedig először a XIV. században 408 találkozunk. Hazai okleveleinkben nem találtam adatot arra, hogy a korai időkben megnevezéssel megkülönböztették volna a posztó- és a vászonrőf öt, hacsak a megmért textília — posztó vagy vászon — nem jelezte azt. Lehetséges ugyanis, hogy a hazai textilkereskedelemben követték a bécsi gyakorlatot és a posztót a posztó-, a vásznat a vászonrőffel mérték. Ilyen megkülönböztetést az uralkodói, illetve törvényhatósági rendelkezésekben nem találunk. Kivétel Zágráb város 1425. évi rendtartása, amely megszabta, hogy minden boltos köteles tartani megfelelő mértéket, így „ulnas tam panni quam tele". 409 A XVI. század közepétől kezdve - először 1523-ban 410 - aztán előfordul a nagy- (magna, maior), hosszú- (longa), illetve rövid- (brevis) rőf említése. Azt azonban már nem tudjuk megállapítani, milyen alapon disztingváltak. Lehet, hogy a bécsi és a magyar rőf megkülönböztetéséről van szó (ez utóbbi ugyanis rövidebb volt), de lehet, hogy a királyi és a helyi, illetve két helyi rőföt akartak megkülönböztetni. Ezt csak akkor tudjuk megállapítani, ha a szöveg utal rá. De nyilván nem arról van szó, amiről a szebeni, illetve a heltai és disznódi posztótakács céhnél 1540-ben, hogy valamivel nagyobbra készítették a rőföt, a szász egyetem ezt megengedte nekik, de ehhez kellett alakítaniuk a textíliák nagyságát is, s e rőföt használták még 1614-ben is. 411 A textilművesek és a szabók rőtje között nem volt különbség. Theych Tamás írja 1550-ben Nádasdy Tamásnak: „az szabok mynemw sengel merik, az szövő is azzal mer." 412 Textílián kívül mit mértek még rőffel? Gyertyát — első előfordulása 1235-ben, 413 kötelet — első előfordulása 1367-ben, 414 ládát — első említése 1598-ban, 415 szénaboglyát 1556-ban, 416 hal nagyságát 1588-ban. 417 Használták épületek mérésénél is. Először 1243-ban Esztergomban fordul elő, 418 s 1311-ben megmondták, hogy ez posztórőf. 419 1499-ben malomgátat mérnek vele, 420 1552-ben Borostyánkőn a várfal hosszát. 421 1561-ben Nádasdy-birtokon deszkát, 422 Szovátán 1568-ban épületfát „szabó seng"-gel, Esztergom vidékén 1583-ban 4 araszos ács ,;sing"-gel 423 , Somlón 1594-ben vasat „singh zam". 424 Használták földmértéknek is, főleg kis területeknél. Első előfordulását 1288-ban Budán találjuk, 425 Pozsony megyében 1380-ban, 426 Zágrábban 1347-ben találkozunk vele, s hogy kétségünk ne legyen, megírták: „brachia ad mensuram pannorum." 427 Főleg e vidéken v s a XV. századtól kezdve, volt gyakori
