Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Az öl szavunk finnugor eredetű, és Harmattá meggyőzően kimutatta, hogy a magyarban két öl szót kell megkülönböztetni. Az egyik az öl mint Klafter, vagyis mértéknév, a másik öl mint Schoss, vagyis az ember öle. Továbbá: a legtöbb finnugor nyelvben csak mértéknév jelentése van, valószínűleg ez az eredeti jelentése, így ez volt az öl eredeti jelentése az uráli ősnyelvben is. A másik jelentésű öl szavunk csak később és csak a magyarban fejlődött ki. 340 így a tárgyaltak alapján Velcsovné Harmatta-kritikájával és az ő magyarázatával nem érthetek egyet. De hogyan keletkezett ez a mérték jelentés? Egyszerűen. Az öl eredeti jelentése ugyanis kéz, kar kellett legyen, 342 ez pedig - mint testrész — a primitív népek ősi mértéke. De mit jelent a mérték jelzője: az erdő? Nem azt, mint ma. A történetietimológiai szótárunk szerint az erdő származékszó az ered igéből, melynek alapszáva er(e) volt — örökség a finnugor korból —, s ennek legeredetibb jelentése „egy bizonyos irányban elmozdul" lehetett, s hozzáteszem: tehát kinyújt, felemel is. Az erdőöl tehát eredetileg kinyújtott, felemelt kart jelentett, s ebből lett a mérték. így az erdőöl ősi magyar mérték kell legyen, amelynek nagyságát a testmagassággal együtt számított függőlegesen felemelt karral határozták meg (kialakulására ld. még 2.21.1). Ez a nagyság, vagyis az erdőölnék a fentiekben körülírt nagysága ma 2,2—2,5 mnek, középtermetű embernél kb. 2,3 m-nek felel meg. (Huscava — de királyi ölként 2,1 m-nek számítja; 343 Bónis 2,5—3,0 m-re becsüli. 344 ) Mivel pedig az 1486., illetve 1488. évi estimációt tekinthetjük végleges hivatalos szövegnek, s ebben az ember nagy jelzője hiányzik, az átlag nagyságot kell feltételeznünk, ezért a 2,3 m nagyság látszik valószínűnek. Ez a nagyság a királyi ölnek 3 /4-e, valamivel több, mint 7 királyi láb (7^3), a metrikus érték szélső határa pedig kb. 7—8 királyi lábnak felel meg. Vagyis az erdőöl a királyi mértékrendszerbe nem illeszthető (a királyi öl 10 lábas). Tehát független attól. Logikusan, mert ősi mértékünk: neve, nagyságmeghatározásának módja erre utal (kialakulására ld. 2.21.1). Magyar sajátosságára pedig még az is, hogy a külföldi ölek között nem találunk hasonlót, azok 6 vagy 10 lábasok, 34 5 a rúd pedig viszonyszámában (6—10 láb), s metrikus méretében is lényegesen nagyobb nála. 346 329.5 A kőmüvesöl feltehetően általánosan használt külföldi — itáliai — eredetű, nálunk esetleg nem is honosodott, csak a külföldiek által használt mérték. Magyar nevét önkényesen adtam (ld. később). Elsőnek Adrianus minorita apát 1278. évi, a Nyulak szigetére vonatkozó oklevelében fordul elő: „terra... latitudo protenditur spacio 33 cannarum communi canna muratorum." 347 Második adatunk szintén a Nyulak szigetével kapcsolatos, egyúttal viszonyszámot is közöl. István ferences minister 1288. évi oklevelében szerepel: „terram ... in spatio 37 cannarum ita, quod quelibet canna continet quatuor brachia usualia sive ulnas de monte Budensi". 348 A harmadik adatot a varasdi vár 1596. évi estimációja adja: „murus antiquus ... mensuratus facit mensuras murales vulgo Klaffter dicta 262 ". 3 4 9 A latin terminológia egyike a canna, illetve canna muratorum. A canna Itáliában, környékén, és az Ibériai-félszigeten használt hosszmérték volt, egyes helyeken architettonica, illetve mercantile megkülönböztetésekkel 1,5-2,9 m között váltakozó nagy-
