Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)
BEVEZETÉS
tüntettem fel, akik vagy kaptak mégis megbízást — ami ma már nehezen állapítható meg -, vagy pedig mint a minisztériumok rangidős tisztviselői látták el azok vezetését. A Honvédelmi Bizottmány tagjai ténylegesen minisztereknek tekinthetők, amennyiben csakugyan gyakorolták az egyes minisztériumok vezetésére szóló megbízatásukat. Ennek hiányában mellőzöm például Nyáry Pál, a bizottmány helyettes elnökének felvételét, aki gyakorlatilag nem érvényesítette a polgári közigazgatás vezetésére szóló megbízatását. Mellőzöm továbbá — a könnyebb áttekintés érdekében — az egyes miniszterek hatáskörének csonkításával keletkezett új hatáskörök felvételét (például Madarász László). Szerepeltetem azonban Ambrus Mihályt, id. Bartal Györgyöt, Kemény Dénes bárót, Klapka Györgyöt, Kovács Lajost, Nagy Károlyt, Pulszky Ferencet, Szabó Imrét, Szász Károlyt és Zoltán Jánost, akik részben mint államtitkárok, részben mint rangidős osztályfőnökök vezették az egyes minisztériumokat — megbízás alapján vagy ténylegesen — a hosszabb-rövidebb átmeneti idő alatt. (Duschek, Ghyczy és Trefort államtitkárok később miniszterek lettek.) Az egyes minisztériumok elnevezése is különféle volt egyidejűleg, főként a kezdeti, 1848—1849-es időben. Még az újabb korban is találkozunk olyan esettel, mint Ereky Károlyé 1919-ben: a közélelmezési minisztérium élére történt kinevezése tárgyában hozzá intézett kéziratban élelmezésügyi miniszterként szerepel. Ahol a kinevezésben és gyakran a felmentésben is más alakban szerepel a tárca neve mint a gyűjtőcímben, ott a miniszter neve után külön feltüntetem ezt. A miniszterelnökök és helyetteseik elnevezésében újabban található eltéréseket igyekeztem az . áttekinthetőség kedvéért a lehetőség szerint egyszerűsítve feltüntetni. Munkám korántsem merült ki az adatok feltüntetésében és csoportosításában, szükség esetén felkutatásában és helyességük elbírálásában, nemegyszer komoly közjogi megfontolásokra is szükség volt az elvi kérdések eldöntésénél. Például Hadik János teljesen bizonytalanul és ellentétesen megítélt miniszterelnökségének kérdésénél, egyszersmind jogi és tényleges helyzetének és minőségének pontos megállapításánál. Az elvi kérdések után ki kell még térnem a megszokottól eltérőnek látszó egy-két névírás kérdésére is. A személynevek írásánál a család által használt (az angol neveknél még a kiejtés kérdésében is ez az irányadó), névváltoztatás vagy rangemelés esetén az ezt engedélyező belügyminiszteri határozatban vagy régebben királyi adománylevélben (kéziratban) foglalt névírást fogadtam el irányadónak. A család egyes tagjai eltérhetnek ettől abban az esetben, ha ez az általuk következetesen használt eltérő névalak egyszerűsítést fejez ki. Névírási példák: Csány László. A család nevének ez az eredeti írása. Csány László mindvégig így írta a nevét, de Csányinak ejtették, mint ahogyan a Batthyány név kiejtése is Battyányi. A Csány név /-vei írása úgyszólván általánossá vált már a szabadságharc idején is. Minthogy azonban maga Csány László megtartotta nevének eredeti írását, ezt követem. Esterházy. A rendkívül kiterjedt nemzetség minden tagja s-sel írta és írja a nevét. Esterházy Pál 1848-as miniszter nevét még az egykorú hivatalos lap is rendszeresen Eszterházynak írja. Talán közrejátszott ebben, hogy a birtokaihoz tartozott Eszterháza község nevét sz-szel kellett írni. A mai fertődi kastélyt Esterházy Miklós építtette
