Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)
BEVEZETÉS
A Közlöny c. hivatalos lap első száma Budapesten (sic!) jelent meg 1848. június 8-án, csütörtökön. Június 8-tól 16-ig párhuzamosan volt mindkét lapnak hivatalos része, illetve rovata, amely utóbbinak a címe a Pesti Hírlapban a június 17-i számtól kezdődően már így szólt: Hivatalos rovat a „Közlöny" után. A Közlöny 1848. június 8-tól december 31-ig jelent meg ,ßudapest" helységmegjelöléssel a fővárosban. Az 1849. évi 1—122. száma Debrecenben jelent meg, 1849. január 14. és június 3. között. A 123—147. száma (az utóbbi rendkívüli szám volt) ismét Budapesten jelent rrieg 1849. június 5. és július 2. között, majd a 148—162. száma már Szegeden, 1849. július 13. és 25. között, végül a 163—165. száma Aradon 1849. augusztus 5. és 11. között. A szombatra eső utóbbi napon mondott le és távozott Kossuth és a kormány. íme dióhéjban a szabadságharc kronológiája! A Budapesti Közlöny 1. száma Buda-Pesten 1867. március 12-én jelent meg, keddi napon, miután az új felelős kormány március 10-én, vasárnap vette át az ügyek intézését, hétfőn pedig nem jelentek meg a napilapok. Folyamatosan jelent meg Budapesten 1919. március 23-ig, a Tanácsköztársaság idején szünetelt, csak 1919. augusztus 7-én folytatódott ismét. Utolsó száma 1944. december 24-én, vasárnap jelent meg. A Tanácsköztársaság c. hivatalos lap rendkívüli kiadással követte a megjelenésben a Budapesti Közlöny 1919. március 23-i utolsó számát, ugyanabban a nyomdában és betűtípussal. Ez az 1. száma március 26-án, szerdán jelent meg; utolsó, 107. száma pedig augusztus 1-én, pénteken; valamennyi Budapesten. A Magyar Közlöny c. hivatalos lap 1. száma Debrecenben jelent meg 1945. január 4-én, 15. száma április 19-én még ugyanott, 16. száma április 22-én már Budapesten. Azóta folyamatosan jelenik meg a fővárosban. (Az 1956. október 20-i számát a november 12-i követte.) A hivatalos lapok hivatalos rovatának közleményei mintegy vezérfonálként szolgáltak munkám elkészítésénél, az adatok megállapításánál és ellenőrzésénél. Később, a felmerült elvi kérdések tárgyalásánál, látni fogjuk, hogy ez a vezérfonal bizony néha túlságosan elvékonyodott, sőt nemegyszer el is szakadt. A napilapok híreit természetesen még nagyobb kritikával kell kezelni, mégis gyakori forrásai a hiányzó vagy bizonytalan adatok megállapításának, nemegyszer kinyomozásának. Természetesen ki kellett terjesztenem figyelmemet minden egyéb adatra és ezek szinte elképzelhetetlenül sokféle lelőhelyére. Hogy csak egyet említsek közülük: a családi gyászjelentésekre is. Klauzál Gábor halálának helyeként például mindenütt Szegedet találjuk. Gyászjelentéséből állapítottam meg, hogy Kalocsán hunyt el. A tévedés magyarázata: Szegeden volt a temetése. Halálának általában 1866. augusztus 13-ban megjelölt napja is téves: 1866. augusztus 3-án este 11 órakor halt meg. Berzeviczy Albertet még a felsőház elnöki székéből is úgy parentálták el, hogy 1936. március 21-én halt meg, holott halálának pontos ideje a március 22-re, vasárnapra virradó hajnali 3 óra. Az ilyen 2—3 órás különbözet korántsem csak ebben az esetben okozott zavart és tévedést. Bánffy Dezsőnél a család gyászjelentése dönti el a halálának időpontja körüli eltéréseket: 1911. május 24-én hajnali 2 óra 30 perckor halt meg. Csáky István is 1941. január 27-én hajnali 2 óra 20 perckor halt meg a Verebély-klinika I. em. 33. sz. különszobájában, nem pedig 26-án. Születési helyét újabban — nyilván a
