Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

1849—1867 között, 17 évet meghaladó időn át ténylegesen nem volt kormány. Kossuth és a Szemere-kormány 1849. augusztus 11-én adta át Görgeinek a legfőbb polgári és katonai kormányzati hatalom gyakorlását. Az abszolutizmus alatt idegen elnyomók „kormányozták" az országot; az ún. provizórium 1860. október 20-án visszaállította ugyan a magyar kormányszékeket (udvari kancellária, helytartótanács és udvari kamara), ezek az államigazgatási szervek azonban nemcsak hogy kormánynak nem voltak tekinthetők, hanem működésük alkotmányellenes is volt, mert a hatályon kívül nem helyezett 1848. III. tc. 23.§-ával megszüntette a kormányszékeket és jogkörüket felosztani rendelte az egyes minisztériumok (a minisztérium egyes osztályai) között. Jogilag tehát nem volt megszakítás 1849-től 1867-ig. A „visszaállított" kormányszékek működését az Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezésének napján, 1867. február 17-én kelt királyi kéziratok szüntették meg, a helytartótanács azonban ténylegesen csak március 10-én szüntette be működését, így az 1867. február 20-án megalakult kormány (minisztérium) is csak március 10-én vette át az ügyek vezetését és 14-én tette le az esküt. Munkám — jellegét tekintve — a történeti forrástudományok egyikéhez, az archontológiához tartozik. Ez a tudományág a főbb tisztségviselők névsorának, működési idejének és személyi adatainak kritikai összeállításával a kormányzat történetének, a tisztviselőréteg összetételének, s így végeredményben a magyar állam és társadalom fejlődéstörténetének a megismerését szolgálja. A magyar kormányok, a kormányzati tárcák és a tárcavezetők úgyszólván minden adatát kritikai vizsgálat alá vettem a parlamenti kormányzás időszakában, vagyis 1848—1849-ben, és*1867-től napjainkig. A meglepően nagy számban közkézen forgó téves és egymásnak ellentmondó adatokat hiteles, vagy a leginkább hitelesnek minősíthető adatok alapján helyesbítettem. Áttekinthető rendszerben csoportosítottam az anyagot, szem előtt tartva a történelmi fejlődés útmutatásait, és a szükséghez képest elvégeztem közjogi megítélését és értékelését is. Kiegészítettem munkámat a miniszterek (népbiztosok) és tárcavezetők személyére, politikai és hivatali ténykedéseire vonatkozó leglényegesebb adatokkal. Munkám szerkezetével nemcsak az adatok csoportosításának rendszerét alakítottam ki a most vázolt szempontok alapján, hanem az áttekintésnek és a keresett adatok megtalálásának a megkönnyítését is elő kívántam mozdítani. A bevezetésben térek ki a felmerült elvi kérdésekkel kapcsolatban szükségesnek mutatkozó állásfoglalásokra, valamint a megszokottól eltérőnek tűnő egyes névírások használatának magyarázatára is. Ezzel az utóbbival függ össze egyes minisztereknek a saját személyükben történt rangemelése is. Kereken tíz miniszternél eredményez például hibás névírást 1918-ig bezáróan a kinevezésük időpontjában őket még meg nem illető főnemesi rang meglehetősen gyakori feltüntetése. Ezek természetesen a nevükhöz tartoztak, de csak rangemelésük időpontja után. Kitérek itt végül a helynevek írásának és feltüntetési módjának a kérdésére is. A kormányokról szóló I. fejezetnek az általános áttekintést követő kronológiai része időrendben sorolja fel és ismerteti Magyarország kormányait: az első független magyar felelős minisztériummal, a Batthyány-kormánnyal kezdi és a mai Lázár-