Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

ezredes. Sztójay miniszterelnök átvette a külügyminisztérium vezetését is. Működésének utolsó 3 hetében némiképpen enyhült a kormány szélsőjobboldali jellege: Jaross Andor belügyminisztert Bonczos Miklós igazságügyi, korábban belügyminisztériumi államtitkár váltotta fel, kimaradt a 2 és fél hónapja gazdasági csúcsminiszterré kinevezett Imrédy, továbbá Kunder Antal kereskedelemügyi miniszter. Sztójay már augusztus 22-én betegszabadságra ment, 29-én kénytelen volt átadni helyét Lakatos Géza vezérezredesnek. A Lakatos-kormány a németekkel fennálló kapcsolatok lazítása és a háborúból való kilépés jegyében alakult meg. Antal István örökét Vladár Gábor és Rakovszky Iván, az ekkor már szélsőjobboldalivá vált Szász Lajosét Gyulay Tibor és Markos Olivér vette át, a Sztójay által vezetett külügyminisztérium élére Hennyey Gusztáv vezérezredes került. Lakatos Géza kormánya idején kezdődtek a moszkvai fegyverszüneti tárgyalások és hangzott el Horthy október 15-i rádióbeszéde, ami azonban kellő előkészítés hiányában és az előző kormányból átvenni kényszerült Reményi-Schneller és Jurcsek miniszterek árulása következtében nem a háborúból való kilépést, hanem a kormányzó és a kormány eltávolítását, a nyilas rémuralmat és a háborúban való totális részvételünket vonta maga után. Csatay honvédelmi minisztert a Gestapo őrizetbe vette, mire feleségével együtt öngyilkos lett. * Az ország keleti és déli részeinek felszabadulása után Debrecenben 1944. december 21-én összegyűlt ideiglenes nemzetgyűlés az ideiglenes kormány megalakítása végett december 22-én kiküldött politikai bizottságának javaslatára még aznap megválasztotta az ún. ideiglenes nemzeti kormányt s annak elnökévé Dalnoki Miklós Béla vezérezredest, aki az 1. honvéd hadsereg parancsnokaként már október 17-én kiáltványt adott ki az orosz hadsereggel való ellenségeskedés megszüntetésére és a német hadsereg elleni harc megindítására. Ebben a koalíciós kormányban képviselve volt az ideiglenes nemzetgyűlés összes pártja és a pártonkívüliek is. A kormánynak megalakulásakor 3 kommunista, 2 szociáldemokrata, 2 kisgazda, 1 parasztpárti és 4 pártonkívüli tagja volt, az utóbbiak között a kormány elnökével együtt 3 vezérezredes. 1945. május 11-én az újjáépítési minisztérium felállításával a kisgazda miniszterek száma; július 21-én pedig, amikor Rónai Sándor vette át Faragho Gábor vezérezredestől a közellátásügyi minisztérium vezetését, a szociáldemokrata miniszterek száma is háromra emelkedett, a pártonkívülieké pedig háromra csökkent. Ettől kezdve tehát egyformán 3-3 miniszter képviselte a 3 nagy pártot és a pártonkívülieket, a parasztpártnak pedig változatlanul egy tárcája volt, a belügyi. Az 1945-ben tartott első nemzetgyűlési választások után a feladatát teljesített ideiglenes nemzeti kormány lemondott és a nemzetgyűlés legnagyobb pártjának, a kisgazdapártnak az elnöke, Tildy Zoltán alakította meg az új kormányt, amely mindössze 2 és fél hónapig, Tildy köztársasági elnökké választásáig vitte az ügyeket. A 3 államminiszterrel, tájékoztatásügyi miniszterrel és a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium kettéválasztásával kibővített kormánynak 9 kisgazda, 4 kommunista, 4 szociáldemokrata és 1 parasztpárti tagja volt. 1946. február 1-től, a miniszterelnök köztársa-