Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

külügyi népbiztos volt. Fennállásának egész tartama alatt tagjai voltak még Landler Jenő, Nyisztor György, Varga Jenő, továbbá mint német (nemzetiségi) népbiztos, Kalmár Henrik; az utóbbival és az elnökkel együtt tehát összesen csak hatan a 35 népbiztos közül. A külpolitikai és hadászati helyzet kedvezőtlen alakulása — a kezdeti ragyogó sikerek után - lemondásra kényszerítette a kormányzótanácsot, amit a kormányzótanács és a pártvezetőség 1919. augusztus 1-i ülésén jelentett be. Az Országos Központi Munkás- és Katonatanács aznap délután megtartott ülésén Peidl Gyulát bízta meg az új kormány megalakításával, amely még aznap bejelentette — mind a 12 tagja által aláírt kiáltványban -,hogy az ország ideiglenes kormányzását átvette a központi munkástanács megbízásából a magyarországi szakszervezetek vezetőiből alakult új kormány, melynek elnevezése az augusztus 2-i minisztertanács határozata szerint „A Magyar Népköztársaság kormánya" volt. Az augusztus 6-án este tartott minisztertanácsi ülés idején a rendőrség megszállta a miniszterelnökség épületét és Csilléry András vezetésével a terembe nyomultak, lemondásra kényszerítették a kormányt, utalva a megszálló román katonaság támogatására is. A tanácsteremben időközben megjelent Schnetzer Ferenc tábornok kijelentése szerint a kormány lemondása esetén a minisztériumok vezetését a rangban legidősebb hivatalnokok veszik át ideiglenesen mindaddig, míg néhány nap múlva koncentrációs kormány alakul. Augusztus 7-én ez meg is történt. A kormányzói tisztet átmenetileg kezébe vevő utolsó homo regius, József főherceg a miniszterelnökség ideiglenes vezetésével Friedrich Istvánt, a Károlyi-kormány volt hadügyi államtitkárát bízta meg, aki még aznap este megalakította első, ideiglenesen megbízott hivatalnokkormányát. Augusztus 15-én már miniszterelnöki kinevezést kapott és megalakította kormányát, melynek 12 tagja közül a Peidl-kormány elmozdítását végrehajtó Csilléryn és Schnetzer tábornokon kívül csak Grünn János pénzügyminiszter volt tagja az előző hivatalnokkormánynak. Már 12 nap múlva, augusztus 27-én gyökeresen átalakította kormányát. Clemenceau, a békekonferencia elnöke, abban a jegyzékében, amelyben József főhercegnek mint kormányzónak és a kormánynak a távozását követelte, és amelynek hatása alatt József főherceg vissza is lépett, azt állapította meg, hogy a Friedrich-kormány rendőri segítséggel véghezvitt ellenforradalmi puccs útján jutott hatalomra. Miután a román csapatok az antant utasítására elhagyták Budapestet s 1919. november 16-án Horthy a „nemzeti hadsereggel" bevonult a fővárosba, november 24-én Friedrich átadta a kormányhatalmat az általa kinevezett Huszár miniszterelnök által alakítandó kormánynak. A Friedrich-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Huszár Károly az antanthatalmak megbízásából Sir George Clerk vezetésével folytatott tárgyalások eredményeképpen alakított koalíciós kormányt a választások lebonyolításának és az államfői teendők ideiglenes ellátása rendezésének feladatával. Az ellenforradalmi terror légkörében előkészített választások a jobboldali pártok győzelmével végződtek. Huszár kormányában a nemzetgyűlés összeülése után annak két nagy pártján, a keresztény nemzeti egyesülésen és a kisgazdapárton kívül képviselve volt a demokrata, az országos nemzeti, a szociáldemokrata párt (bár utóbbinak az első nemzetgyűlésben még nem volt képviselete) és a pártonkívüliek. Kormánya lemondását az alkotmányos szokásnak meg-