Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

4. lemondott, lemondását elfogadták, de egyidejűleg átmenetileg megbízták tárcája ügyeinek tovább vezetésével, majd később újból kinevezték, illetve az addig viselt állásában megerősítették. Ezért szerepel tehát a miniszterek időrendi jegyzékében például Tisza Kálmán miniszterelnökként 15 éven át, 1875. október 20-tól 1890. március 13-ig folyamatosan és minden külön megjelölés nélkül, bár közben többször lemondott, lemondását el is fogadták és kétszeri átalakítás után három kormánya volt ez alatt az idő alatt; vagy Fejérváry honvédelmi miniszter 19 évig, 1884. október 28-tól 1903. június 27-ig, ugyancsak folyamatosan és minden külön megjelölés nélkül, bár ez alatt öt különböző - részben át is alakított — kormánynak volt a tagja, többszöri felmentéssel és újabb kinevezéssel. Ugyancsak közömbös a miniszteri ügykör gyakorlása szempontjából, hogy a miniszterelnök vagy valamelyik miniszter egy másik minisztérium egyidejű vezetésére ideiglenes vagy végleges megbízást kap-e, vagy hogy melyik minisztériumot vezette mint kinevezett miniszter és ugyanakkor melyik másik minisztériumot csak megbízás alapján. Ezeket a különböző minőségeket azonban mégis feltüntetem a II. fejezetben, az egyes miniszterek táblázatos időrendi felsorolásánál, mert egyrészt más szempontból lehet jelentőségük, másrészt az áttekinthetőséget sem zavarja a név után következő „mint miniszterelnök" (vagy például mint honvédelmi miniszter) megjegyzés az „ideiglenesen" megszorítással, vagy anélkül, amely utóbbi körülmény végleges megbízatásra utal. Az esetek többségében semmi jelentősége sem volt a megbízás ideiglenességének, így például Széli Kálmán miniszterelnökségének teljes ideje alatt, csaknem 4 és fél évig vezette „ideiglenesen" a belügyminisztériumot is, míg közvetlen utóda, KhuenHéderváry, az alig több mint 4 hónapra terjedő első kormányában ugyanezen minisztérium „vezetésével" volt megbízva, tehát az „ideiglenes" megszorítás nélkül, végleges jelleggel. Khuen-Héderváry mindkét miniszterelnökségének teljes tartama alatt végleges jelleggel vezette a belügyminisztériumot, ugyanakkor ideiglenesen a király személye körüli minisztériumot, s második kormányában még a horvát—szlavón—dalmát tárca nélküli minisztériumot is. Lukács László ugyancsak megkötés nélkül, tehát végleges jelleggel a belügyminisztériumot és ideiglenesen a király személye körüli minisztériumot is vezette, anélkül, hogy ennek a megkülönböztetésnek gyakorlatilag bármi jelentősége lett volna. Kállay Miklós miniszterelnöki kinevezésekor, 1942. március 9-én a külügyminisztériumnak csak az ideiglenes vezetésére kapott megbízást, május 20-án azonban a külügyminisztérium vezetésével ideiglenesen megbízott miniszterelnököt a külügyminisztérium vezetésével véglegesen megbízta a kormányzó. Az átmeneti idő nyilvánvalóan az esetleges német ellenzés kipuhatolására szolgált, amelynek későbbi megnyilvánulásakor Kállay kénytelen volt — 14 hónappal megbízatásának véglegessé válása után — átadni a külügyi tárcát addigi állandó helyettesének. Ugyanígy kapott megbízást Darányi Kálmán önálló jogkörben „a miniszterelnöki teendők ellátására" a korábbi „ideiglenes ellátás" helyett 1936. szeptember 2-án, amikor Gömbös miniszterelnök betegsége 2 Bölöny , / 17