Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

BEVEZETÉS

tői, a volt minisztertől veszi át, ami külsőleg abban nyilvánul meg, hogy a minisztérium tisztviselőit bemutatják az új miniszternek, illetve búcsút vesz tőlük a felmentett mi/iszter. Arra is volt azonban példa, hogy a kinevezett miniszter nem tette le az esküt, hanem visszalépett. Például a Károlyi Mihály kormányában igazságügyminiszterré kinevezett Szladits Károly 5 perccel az eskütétel előtt, de még megelőzve kinevezésének közzétételét. Teleki Pál legelső miniszteri kinevezésének (a Friedrichkormányban) publikálását pedig utólag téves közlésnek minősítették. Minden ellentétes magyarázatot, illetve felfogást kizár a lelépő kormány vagy miniszter felmentése is, ami szabályszerűen az új kormány vagy miniszter kinevezésével egyidejűleg történt, többnyire ugyanabban a kéziratban. Volt példa arra is, hogy elmaradt az előző kormány felmentése, vagy legalábbis nem került sor annak közzétételére. Például az utolsó Wekerle-kormánynak csak egy tagját, Windischgraetz közélelmezési minisztert mentették fel 1918. október 25-én, a kormány lemondásának elfogadását követő napon, külön kézirattal, de csak azért, mert egyidejűleg osztályfőnökké nevezték ki a közös külügyminisztériumba az új külügyminiszter, Andrássy mellé. Minthogy azonban a lemondás elfogadásakor a kormány mindig az új kormány kinevezéséig kapott megbízást az ügyek további vitelére, működése a felmentés elmaradása esetén is megszűnt az új kormány kinevezésével; tehát például az utolsó Wekerle-kormány többi tagjáé a Károlyi-kormány kinevezésének napjával: október 31-én. Itt azonban még egy — önmagában meglehetősen gyakori, az adott körülmények miatt azonban mégis egyedülálló — kivételt találunk: maga Wekerle csak október 30-ig volt miniszterelnök. Kezdetben ugyanis gyakran előfordult (az első 11 kormánynál hatszor, később már csak Berinkey és Darányi kinevezésekor), hogy az új miniszterelnök kinevezésekor nem tudta még előterjeszteni a teljes vagy legalábbis hozzávetőlegesen teljes kormánylistáját, ezért a miniszterek kinevezése, illetve elődjük felmentése egy vagy két nappal később történt meg, mint a miniszterelnök kinevezése és elődjének felmentése. A lemondásban levő, de tárcájuk ügyeit ideiglenesen továbbra is intéző szakminiszterek tehát tovább voltak hivatalban, mint a kormányfő, igaz, hogy kinevezésüket is többnyire valamivel később nyerték el. Röviden: kinevezésük vagy végleges felmentésük napja, vagy esetleg egyik sem egyezett meg a saját miniszterelnökükével. Ha csak egy vagy két tárca nem talált kellő időben gazdára, ezt ideiglenesen vagy maga a miniszterelnök, vagy valamelyik szakminiszter vette át. így Wekerle a második (koalíciós) kormányában a végleges jelleggel megtartott pénzügyi tárca mellett ideiglenesen átvette a honvédelmi tárcát is 6 napra és a horvát—szlavón—dalmát tárca nélküli minisztérium vezetését 15 napra. Az utána következő második KhuenHéderváry-kormányban pedig Székely Ferenc igazságügy-miniszter vette át ideiglenesen 6 hétre a vallás- és közoktatásügyi tárcát is, mert a miniszterelnök már enélkül 3 másik minisztériumot vezetett. Arra is volt egy példa — Bárdossy esete —, hogy a miniszterelnök két nappal korábban kapta meg felmentését, mint utódja a kinevezést. Ebben az esetben a belügyminiszter kapott megbízást a miniszterelnöki teendők ideiglenes ellátására. Wekerle azonban 1918. október 30-án de. 10 órakor átadta hivatalát Hadik Jánosnak, aki tulajdonképpen nem is volt miniszterelnök, mert nem volt kor-