Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)
6. A levéltári segédletkészítés sorrendje
lag tagolódó rendszer szerint, s az így kialakított legkisebb tárgyi egységek szintjén készítünk hozzá repertóriumot. A felhozott példa szerencsére csak elméleti, mert az említett állagnak kitűnő egykori mutatója van. De sok más hasonló rendszerű állag nincs ebben a kedvező helyzetben. Ezeknél valóban dönteni kell a kétféle megoldás között. 38 Nézetem szerint elvileg semmi akadálya sincs annak, hogy az ilyen levéltári anyag a célszerűbb segédletkészítés érdekében, azt megelőzően, átrendezésre kerüljön. A kérdést tehát nem elvi, hanem esetenMnt gyakorlati alapon kell eldönteni. Azt a megoldást kell választani, amelyik kevesebb munkával gyorsabb és viszonylag nagyobb eredménnyel jár. 39 A levéltári segédletkészítés sorrendjét befolyásoló tényezőket természetesen együttesen kell mérlegelni, s valamennyi tényező figyelembevételével szükséges a sorrendet kialakítani. Lehetséges pl. az az eset, hogy fon 7 tossága miatt előbb készítünk segédletet valamely olyan állaghoz, amelynek bizonyosfajta.segédlete már van, mint egy kevéssé fontos másikhoz, amelynek még semmilyen segédlete sincsen. De tegyük fel azt az ideális esetet, hogy egy levéltári intézmény egész levéltári anyaga egyformán fontos, semmilyen segédlet sincsen hozzá, teljesen rendezett és azonos a rendszere. Mi legyen a levéltári segédletkészítés sorrendje ebben az ideális esetben? Az alapkérdés az, hogy vajon alulról felfele, mély szintről a magas felé, vagypedig fölülről lefele, magas szintről a mély felé haladjon a levéltári segédletkészítés. Elméletileg helyesebb lenne alulról felfele haladni. Helyesebb és egyben könnyebb lenne ez az út azért, mert ha először az egyes iratok szintjén készül segédlet a levéltári anyaghoz, a magasabb szintű segédletek készítésénél már alapul lehet venni ezt a legmélyebb szintű segédletet, s annak segítségével pontosabban és gyorsabban készíthetők a magasabb szintűek. Ha viszont előbb a legmagasabb, vagy valamely magasabb szintű segédlet készül el, tagadhatatlan, hogy ennek készenléte is jelent segítséget az alacsonyabb szintűek készítésénél, de ez á segítség korántsem olyan mérvű, mint a fordított esetben. Elmélet és gyakorlat azonban ebben az esetben ütközik egymással. Gyakorlati szempontok azt kívánják, hogy a levéltári anyagról minél gyorsabban készüljön segédlet, mind a biztonságos őrzés, mind pedig az anyag használóinak tájékoztatása érdekében. A magasabb szintű segédlet pedig természetszerűleg sokkal gyorsabban elkészíthető, mint az alacsonyabb. Azt kell tehát mondanunk, hogy a gyakorlati célszerűség azt kívánja meg, 38 Más megoldás is elképzelhető, de véleményem szerint komolyan csak ez a kettő vehető figyelembe. 39 A problémát nálunk Borsa Iván vetette fel: A levéltári anyag hozzáférhetővé tételének néhány aktuális kérdése c. cikkében. (Levéltári Híradó, 1955. 3—4.) Foglalkoztatja ez a kérdés a csehszlovák levéltárosokat is. L. Bottíq Béla: Csehszlovák problémák az újkori iratanyag leltározásával kapcsolatban c. cikkét. (Levéltári Híradó, 1957. 1—2. 254—258. 1.) Bottló Kusik. M.-nak az Archivni Casopis 1956. évi kötetében (138—146. 1.) megjelent cikkét ismerteti. Ez a cikk azt a kérdést tárgyalja, hogy a tárgyilag nem tagolt iratanyag leltározása miként történjék. Leghelyesebbnek az ilyen anyagnak a leltározás előtti átrendezését tartaná, de végeredményben — Borsához hasonlóan — ő is nyitva hagyja a kérdést.
