Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

tem szerint különös súllyal támasztiható követelménynek, a könnyű át­tekinthetőségnek a rovására lenne, másrészt a különösképpen változékony segédletbeli adatok változásának ugyancsak könnyen áttekinthető módon való feltüntetését nehezítené, sőt akadályozná. Kivételt a fenti elvi és gyakorlati meggondolással szemben egyedül a külső fondókról készülő nyilvántartási segédleteknél tartok indokoltnak. Ezeknek a fondoknak, mint említettem, címén vagy jelzetén, korán és ter­jedelmén kívül csupán biztonságát és selejtezettségét tartom olyannak, amelyet a levéltáraknak nyilván kell tartamok. Ezt a kétféle adatot a túl­zsúfoltság nagyobb veszélye nélkül még fel lehet venni a fondnyilvántar­tási segédletekbe, s így a külső fondokról külön levéltári kimutatásokat ké­szíteni nem feltétlenül szükséges. Nincs azonban elvi akadálya annak, hogy a levéltárak a gyűjtőkörükbe tartozó külső fondok biztonságát és selejte­zettségét ne a fondnyilvántartási segédletekben, hanem külön kimutatások­ban tartsák nyilván, ha ezt a megoldást gyakorlatilag célszerűbbnek lát­ják. Ha pedig valamilyen különös okból a külső fondoknak egyéb adatait is — pl. rendezettségét — nyilván akarják tartani, akkor mindenképpen kívánatosnak tartom, hogy ezt ne a fondnyilvántartási segédletekben te­gyék, hanem erre a célra külön kimutatásokat készítsenek, a belső fon­dokról készülő kimutatások mintájára. Visszatérve most a levéltári kimutatások készítésével kapcsolatos kér­désekre, az első további kérdés az, hogy vajon egy közös kimutatás ké­szüljön-e, amely a kimutatásoktól várt összes adatot tartalmazza, vagy pe­dig külön-külön kimutatások tüntessék fel, tartsák nyilván a fentiekben már felsorolt különféle adatokat. Véleményem szerint ugyanaz az elvi és gyakorlati meggondolás, amely a kimutatásoktól várt adatoknak a fond­nyilvántartási segédletekbe való zsúfolása ellen szólt, ellenemond annak is, hogy ezeket az adatokat egyetlen közös kimutatásba zsúfoljuk össze. Célszerűbbnek tartom, ha többféle kimutatás készül. A különféle kimuta­tások azonban sok vonatkozásban azonos módon kell, hogy készüljenek. Tartalmukat tekintve, a különféle levéltári kimutatások rendeltetése, mélysége és szélessége azonos. Ezen túlmenőleg azonban adataik egy része is azonos. Ezek a valamennyi levéltári kimutatásban, szereplő azonos ada­tok nem mások, mint a fondnyilvántartási segédlet adatai: a levéltári anyag címe vagy jelzete, kora és terjedelme. Feltehető a kérdés, hogy miért van szükség ezekre az adatokra a levéltári kimutatásokban is, ami­kor a fondnyilvántartási segédletekből megtudhatók. Egyrészt azért, mert — mint már említettem — ezek az egyes fondok meghatározásához leg­szükségesebb adatok, amelyek együttesen alkalmasak arra, hogy az egyes fondokról egész képet alkothassunk, amelyek közül bármelyiknek a hiá­nyában az egyes fondokról csak csonka képünk lenne. Másrészt pedig azért r mert ezekhez az adatokhoz kapcsolódnak, vélük együtt, a velük való össze­vetés alapján válnak teljesértékűvé a levéltári kimutatások egyéb adataL Ha pl. egy fondról azt mondja a levéltári kimutatás, hogy bizonyos évek­ből való bizonyos terjedelmű része selejtezett, ez az adat úgy teljes ér­tékű, ha mellette fel van tüntetve az is, hogy az egész fond mely évekből való és milyen terjedelmű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom