Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

VI. A sóbányászat, a sómonopólium, a sógazdasági hatáskör csökkenése

ne az országgyűlés tartama alatt, hanem a rendes törvényszéki ülésszakokon folytassák le.423 Az 1572. február-márciusi országgyűlés a sérelmek közé vette fel, hogy Sóvár helységben a kamarai tisztviselők sóskutakat foglaltak le azon a címen, hogy a sóbányák a királyt illetik meg. A rendek azzal érveltek, hogy a sóskutak nem bányák, így a Kamara nem tarthat rájuk igényt. A királyi válasz azzal szerelte le a rendeket, hogy a megfelelő kárpótlás biztosítása érdekében már folynak a tárgyalások.424 A Soós család 1572-ben hat kiváltságlevelet mutatott fel, amellyel igazolta a sóskutakat rejtő birtokok jogos tulajdonát. A Szepesi Kamara szerint ezek az okmányok elegendő mértékben alátámasztották a családjogait. A Magyar Kamara azonban azon a véleményen volt, hogy a sóbányák vagy a sóskutak a regáliák közé tartoznak, s nem voltak eladományozhatók. A kérdéses adománylevelek csak a birtokokat érinthetik, az ott található sóskutakra nem vonatkoznak.425 Ezek szerint a királyi jogokat még királyi adománylevél sem ho- mályosíthatta el. A per tovább folyt, és Sóvárt a király 1593-ban vette tulajdonába, ígéretet téve megfelelő értékű cserebirtok juttatására.426

Sóvár esete jól mutatja azt a feszültséget, amely a királyi és a nemesi bányajog között nemcsak abban az időben, hanem később is fennállt. Sóvár ügyei egyébként nem a Magyar, hanem a Szepesi Kamarát illették. A Magyar Kamara 1567 után mint a Szepesi Kamara felügyeleti hatósága foglalkozott ezekkel az ügyekkel. A saját fennhatósága alá eső területen a Magyar Kamara természetesen szintén kutatott sóbányák után. Jelentős sóbányát azonban ebben az országrészben nem sikerült feltárni. Árva megyében részben kamarai, részben a Thurzó-birtokokon találtak sót 1601-ben.427 Sóra bukkantak Liptó megyében is Osztrosics István birtokain.428 A 17. század első felében gyakran vizsgálták ezeket a sóbányákat (részben sóskutakat) kamarai biztosok és királyi biztosként kiküldött nem kamarai személyek.429 E vizsgálatoknál is akadtak olyan nehézségek, amelyeket a földesurak (Árva megyében Thurzó György, illetve özvegye Czobor Erzsébet) támasztottak.430 E problémák megoldására olyan vegyes bizottságokat állítottak össze, amelyeknek osztrák sóügyi szakemberek és magyar kamarai tisztviselők mellett a nádor által kijelölt, a rendi szempontokat képviselő fő- vagy köznemesek is tagjai voltak.431 Beszámolnak a források szlavóniai sókutatásról is, amelyet a nedelicei főharmincadosnak kellett ellenőriznie.432

A sóbányák hiánya miatt a Magyar Kamara hátrányos helyzetbe került a királyi sómonopóliummal kapcsolatos további teendők, mégpedig a királyi sóeladás, sóértékesí423 MNL OL E 21 - b - 1571. november 30. - 552 - 207. MNL OL E 15 - 1571. november 20. A Kamra véleménye a Soós család részére küldendő perbehívó levél ügyében.

424 MOE V. 193. 1572. február-március.

425 MNL OL E 15 - 1572. szeptember 10.

426 MNL OL E 21 - b - 1593. május 26. - 574 - 100.

427 MNL OL E 21 - a - 1601. október 23.

428 MNL OL E 15 - 1629. október 18. - No. 4L, október 29. - No. 66. Kamarai jelentés a Liptó megyei sóbányákról.

429 MNL OL E 21 - b - 1630. április 20. - 594 - 27. MNL OL E 15 - 1630. július 3. - No. 6.

430 MNL OL E 21 - b - 1623. szeptember 18. - 592 - 84. MNL OL E 21 -a - 1624. április 10. Királyi rendeletek a földesúri ellenvetések vizsgálatára.

431 MNL OL E 15 - 1631.október 9. - No. 12. A sóvári és az árvái sóbányákat vizsgáló vegyes bizottságról szóló kamarai vélemény.

432 MNL OL E 15 - 1631. november 12. - No. 1. MNL OL E 21 - b - 1631. október 8. - 595 - 92.

105